"Kiscserkész-buzgalom" hajt

Lehetetlen, Rögtön, 2 ember - három emlékezetes kulturális beszélgető műsor az MTV képernyőjéről. Nemrégiben még azt hallottuk, hogy Vámos Miklós, e műsorok kitalálója és vezetője új tévésorozatra készül. Helyette újabb sikerkönyvet publikált, Márkez meg én címmel. Aztán legutóbb a Nemzeti Kulturális Alap irodalmi zsűrijének elnökeként tűnt föl. Mi történt? - kérdeztük tőle.

- Nem hiszem, hogy tévéműsort készítenék a közeli jövőben, lehet, hogy a távoliban sem - kezdte ezzel. Életem mostani szakaszában nem esne jól egy másod- vagy harmadállás, és a Magyar Televízió belső viszonyai sem alkalmasak rá. Egész életemben prózaírónak gondoltam magam, bár időnként foglalkoztam mással is. Az utóbbira sokáig az anyagi kényszer vitt rá. A szocializmusban írtam filmet, újságcikket, színdarabot, sok mindent csináltam, hogy prózát ne kelljen pénzért, kötelességszerűen írnom - mondta, hozzátéve: mostanra a helyzete megjavult. Regényei hazai és külföldi olvasóinak jóvoltából nem szorul rá, hogy mást is csináljon.

Az író úgy érzi, nem lenne ízléses, ha ő kritizálná a Magyar Televíziót, kereskedelmi csatornán pedig nem érezné jól magát - bár innen valóban kapott ajánlatot tavaly, de még csak nem is kacérkodott vele. Azért sem hiszi, hogy tévéműsort fog készíteni, mert az egyetlen, amit szívesen csinálna, egy könyves műsor lenne. - Csakhogy a tévések manapság már nem bíznak abban, hogy egy könyv megjelenése elég érdekes téma önmagában, ezért ha mégis foglalkoznak ilyesmivel, fontosabbnak érzik a körítést. Aki nem bízik abban, hogy a könyv - színház, film, grafika stb. - elég izgalmas, ne készítsen tévéműsort róluk.

Ötvenes életéveiben járóként úgy véli, az utána következő írónemzedékekben vannak szerzők, akik érdekes műveket írnak, és érdemes volna megszólaltatni őket, személyiségük izgalmassá tenné a műsort, minden egyéb fölhajtás híján is. - Wiener Neustadttól balra, egészen az óceánig az emberek meg vannak győződve arról, nincs még egy olyan izgalmas irodalom Európában, mint a magyar. Divatba jöttünk. Olyan kiadók is arra törekszenek, hogy legyen legalább egyetlen magyar szerzőjük, akik eddig nem adtak ki sem magyar írótól, sem más külfölditől semmit - érvelt.

Arról, hogy miért szakadt meg kapcsolata az eddigi műsorait vállaló MTV-vel, azt mesélte, legutóbbi, 2 ember című sorozatából - amelyet fokozatosan irodalmi műsorrá akart átalakítani - tíz rész készült el. Ezeket a tévé, fizetési nehézségei miatt nyakra-főre ismételgette. Megígérték a folytatás lehetőségét, ám nem történt semmi. A vezetés többször cserélődött, ő pedig nem "nyomult". - Ha az MTV-nek ez nem fontos, én nem fogok kilincselni - mondta. Hozzátette, sokat köszönhet a televíziónak, mert az emberek megismerték, megszerették és ez növelte könyvei példányszámát. Ugyanakkor sokat ártott is neki a tévé, mint a szórakoztató ipar része, mert szakmai körök úgy tartják, ilyesmiben nem ildomos egy írónak részt vennie. Vannak pillanatok, amikor maga is úgy érzi, talán mégis decens íróként kellene viselkednie. - Bár az is tény, hogy van bennem egy kiscserkész-buzgalom, amely újra és újra föltör. Ennek köszönhető részvételem olyan szervezésekben, mint a Szépírók Társasága őszi fesztiválja, amelyet idén is megcsinálunk, és ha szerencsénk lesz, a tévé megint fölveszi.

Talán ez a "kiscserkész-buzgalom" magyarázza, hogy elvállalta a Nemzeti Kulturális Alap irodalmi kollégiumának elnöki tisztét? - kérdezzük. Mire ő: a pozícióra a Szépírók Társasága jelölte, feltehetően azért, mert bíznak abban, hogy nem lesz részrehajló. - Talán az is szerepet játszik, hogy nem folyamodom állami támogatásért. Munkáim változatlanul az Ab Ovónál jelennek meg, amelyet én alapítottam, de már csak szerzőként van közöm hozzá. Mindig szépen megkérem a kiadó illetékeseit, hogy az én könyveim kiadására ne pályázzanak.

Vámosnak egyébként nem tetszik, hogy a kiadók folyamodnak támogatásért, mert azok - akárcsak a nyomdák és a terjesztők - magánvállalkozások. Egyedül a szerző nem vállalkozó, ő nem folytat üzleti tevékenységet. Ha a kiadó pályázik, homályban marad, mennyit ad a támogatásból a szerzőnek. Erre szerinte talán jobb megoldást is lehetne találni. Úgy véli, néhány elképzelése mindenkinek jó lehet, ezekről megpróbálja majd meggyőzni a kurátortársakat. Azt például csak most tudta meg, hogy az NKA pénzét nem az állami költségvetés adja, hanem annak forrása a kulturális járulék. De a könyvkiadók is befizetnek ilyen járulékot. És a kisebbek jó, ha ugyanannyit visszakapnak támogatásként, mint amennyit befizettek. - Elgondolkodtató, vajon változna-e helyzetük, ha eltörölnék járulékfizetési kötelezettségüket. Egyelőre ilyesféle kétségek foglalkoztatnak. De csak az imént kezdtem áttekinteni ezt a területet, január közepén neveztek ki - jegyezte meg az író.

VARSÁNYI GYULA