A 000-ás ügynök

Beküldő: Sellén Lora
Beküldés ideje: 2009. február 15.

Most mi a fenét csináljon? Megígérte Magdinak, hogy elmennek a matrac bemutatóra, direkt miattuk tette át péntekre! Gézu az imént tudatta vele, hogy este indul Hollandiába, nem fog hazaérni addig. Kisebb baj, hogy egész héten buszozhat – 15 éves jogosítványa szégyenkezve lapul a táskájában -, a bemutatóra viszont nem mehet egyedül, csak házas- vagy életpárok hivatalosak. Az ügynök megerősítette Magdi gyanúját: ha nem tud összehozni öt párt, nincs ajándék párna, a tét harmincezer. 

Ez most már becsületbeli ügy, férj után kell néznie péntek estére. Elmehetne az apjával, jól tartja magát az öreg és a húsz egynéhány éves körkülönbség sem ritka manapság. Felrémlik neki valami Oidipuszos história és mély viszolygást érez, ezért elhessegeti az ötletet. Gézut hívja, ha már így alakult, legyen szíves ajánljon maga helyett valakit. Élete párja először kiakad, mit szólna, ha ő cserélné le ilyen könnyen és iszonyatos patáliát helyez kilátásba arra az esetre, ha megint minden hülyeséget összevásárol. Némi gondolkodás után azért Szogét javasolja, harminc éves barátságuk kellő alapnak bizonyul felesége kis játékához. Este fel is hívják, Szoge buja hangon közöli, hogy mindig is erre vágyott és persze, hogy vállalja. A háttérből Csibe nevető hangja hallik: - Végre lesz egy nyugodt estém! - Már a részleteket beszélik, hol is laknak, milyen az ágyuk-matracuk, amikor kiderül, hogy Csibével úgy fél éve voltak ilyen bemutatón. Nem meri megkockáztatni a lelepleződést, ki tudja hány matrac ügynök tevékenykedik a városban? Elkeseredve lapozza telefonja névlistáját, Lacikánál egy pillanatra megáll. Jó tizenkét éve, egy unalmas éjszakai műszakban Orwell hozta össze őket, addig csak eldolgozgattak egymás mellett. Laci őszintén meglepődött azon, hogy ilyeneket olvas, nem is tudta örüljön, vagy sértésnek vegye.  Ennyi év elteltével ritkán beszélnek, de bármikor hívhatja és most sem csalódik: Laci kész arra, hogy megadja a kölcsönt. Mert nem először alakítanának egy párt, Laci korábban - partner híján - egy esküvőre hívta el magával. A termetes és sármos Gézunak akkor nem volt ellenvetése, azt mondta, menjen el vele nyugodtan, bízik benne. Figyelembe véve, hogy Lacika enyhén Woody Allenre hajaz, ez inkább önbizalom lehetett. 

Korábban érkeznek, Magdin kívül csak a volt osztályvezetőt ismeri, őt is futólag. Hülye helyzet, idegenek egy lakásban, hogy matraccal ismerkedjenek. Kölcsönös bemutatkozások, ő hirtelen nem is tudja, mit mondjon, Magdi megsúgja, hogy a többiek be vannak avatva, ami segít. – Balogh Borbála - nyújtja a kezét - Ő meg … az én Lacikám. - Mosoly az arcokon, rögtön oldódó hangulat. Laci rá is tesz egy - két lapáttal, meglepő, de még a gyenge hatáserősségű humorbombái is célba találnak. Hogy egy kicsit kordában tartsa, kéri mutasson képet a fiáról, de Laci szerencsétlenkedik a telefonjával. Érdeklődik, hogy új-e a készülék, mire ő: – Hiszen tőled kaptam karácsonyra! – Nem érti miért, mindenki dől a röhögéstől. Az ügynök késik. Tíz perccel hat után csönget és többször kell fordulnia, mire az összes cuccát felcipeli.

A régi belvárosi ház második emeleti lakása nem túl nagy, de barátságos és makulátlanul tiszta, amilyennek matrac bemutató alkalmára lennie illik. Ketten lakják, egy harmincnyolc és egy nyolcéves. Ügynök bemutatkozás, szabadkozás után (egy másik bemutatóról jön és a termék nagyon kelendő, örvendezzenek hát, hogy itt lehetnek) megkérdi, hol a házigazda. Feszült csend a válasz, mert rajta kívül mindenki tudja, hogy a házigazdák időnkét lelépnek és új életet kezdenek. Próbálja menteni a menthetőt, dicséri a szép szőke-kékszemű kislányt a fényképkeretben. Megállapítja, hogy nagyon hasonlít. De nem ám Magdira, hanem az egyik vendégre. Nem tűnt fel neki élete negyven-ötven éve alatt, hogy az emberek általában saját vérüket foglalják keretbe.

Egyre jobban izzad a tenyere, de már legkevésbé azért aggódik, hogy alkalmi urával el ne árulják magukat. Hiszen teljesen felkészültek, Lacinak már nincs gyűrűje, hát ő zsebre vágta a magáét és néhány órára élettársi hűséget fogadtak egymásnak. Azon veszi észre magát, hogy Ügynökért izgul. Ha a tévében lát olyat, aki szánalomra méltóan ciki, általában fülét-szemét becsukja és utólag Gézut kérdi, hogy – Mit mondott? – Ha Gézu jókedvű, akkor beszámol róla, ha kekec hangulatban van, azt feleli: - Ne legyé má gyerek! – és megtartja magának. Most nem csukhatja be a szemét, a fülét még kevésbé, hát drukkol neki, hogy ne csessze el jobban. Mégis bekövetkezik a katasztrófa, a csodamatrac sehogy sem fér el a nappaliban! Még jó, hogy Magdinak van lélekjelenléte, gyorsan felajánlja a rózsaszínben pompázó gyerekszobát fetrengés céljára. A következő két órában fegyelmezetten, tartva magukat az ültetési sorrendhez, átsétálnak pihenni egy kicsit. Az előadás mindeközben nagyon tanulságos. Megtudják, hogy a hosszú élet titka a megfelelő folyadékbevitel – minimum napi két liter, de ő négyet szokott -, az egészséges táplálkozás – ő tíz éve nem eszik húst, hát szégyenkezve harapnak Magdi virslis kiflijébe - , a természetes anyaghasználat – látnak elrettentő képeket atkákról -, és a pozitív gondolkodás. Képzeletben már otthon tesz-vesz és azon tanakodik, mit is főzzön másnap, amikor megüti fülét az optimista hozzáállás sajátos példája.  Ügynök kis kártyákról bölcseleteket olvastat velük és már  harmadszor említi, hogy – Ha az ember elveszíti a gyerekét… - Hagyja abba! De ez már sok, Magdi kirohan a mosdóba. Érintve van. Ügynök megjegyzi, hogy dolgozik a vese és kár, hogy a sok cukros löttytől, nem a tiszta víztől. Még felelevenednek élettani ismeretei – hogy ugyebár vannak az állatok, a növények, meg a gombák – , egy kis ezotériába is belekóstol, végül negyed óra jut arra, hogy a pihenés fontosságáról essen szó. Mindig is három műszakban dolgozott, ekkor döbben rá, hogy akár el is áshatja magát. Kevés információ fér tizenöt percbe, pedig a matrac, gyapjú takaró és egyebek kicsit érdekelték volna. Ügynök a gyapjú takaróra nem tesz huzatot (oda lenne a jótékony hatás) és meztelenül alszik alatta, télen is kitárt ablaknál. Bori vizuális típus, de nem sikerül leképzelnie róla a fekete öltönyt, szinte hozzánőtt a bőréhez. Azért erőlteti és már látja ezt az újkori juhászt, anyaszülten a félig-meddig szabad ég és a suba alatt. Nehogy megfázzon. Fél kilenc felé jön a döbbenet: személyes, hatszem közti beszélgetés következik, ők kezdenek. Már beszélni sincs kedve, nemhogy vásárolni, legkevésbé pedig hazudni. Pedig muszáj. Lackó érzi a hangulatát, ezért családfőhöz illően magához ragadja az irányítást és beszámol nem túl rózsás anyagi helyzetükről, OTP és egyéb kölcsöneikről és arról, hogy nemrég vettek – részletre – egy ágyat matraccal, ami nem ilyen jó, de hát, ez van. Ügynök nem erőszakos, nem agitál, hanem szomorú. Valami olyasmit motyog, hogy akkor ötből egy már kiesett neki. Legszívesebben megsimogatná bánatos – kissé madárszerű – arcát, ehelyett gyorsan elköszönnek és biztosítják róla, hogy ha úgy alakul, keresni fogják.

Hazafelé sétálva megpróbálja kiszellőztetni a lelkéből Ügynököt, akit tiszta szívből sajnál.

Alig várja a hétfőt, hogy végre megtudja, vásárolt-e valaki. Párna meglett, Magdi nagyon hálás az alakításért, tehát sikerült jól átvágni a palánkon. Gyanúja beigazolódik, azon az estén Ügynök által megkötött üzletek száma: ötből nulla.

Már nyitná a száját, hogy elmesélje Magdinak: összefutottak Ügynökkel a vásárban és majd elsüllyedt szégyenében, mert ugye Gézu a legkevésbé sem hasonlít pénteki párjára. Amúgy meg, ahhoz képest mekkora balfék, egész szép kis családot sikerült összehoznia: csinos, töltött galamb feleség, három gyönyörű kislány. 

De Magdi megelőzi. Valószínű mégis vesz tőle matracot, lehet hogy egy egész garnitúrát. Beszerzési áron. Mert este vacsorázni voltak, és … - arca kissé elvörösödik – utána ki is próbálták. Nagyon kényelmes.