Előhívás

Beküldő: Petrovics Kata
Beküldés ideje: 2010. február 10.

---

Csukott szemmel lebegett a hátán.
Testét meleg és hűvös áramlatok simogatták, lassan ringatózott. Érezte, hogy kellemes borzongással kirázza a hideg. Karján felállt a szőr.
Szerette ezt a fajta izgalom keltette érzést, nagyon emlékeztette arra, ami bizonyos nők közelében szokott érezni.
Bizonyos? Vigyorgott. Konkrétan azok mellett a nők mellett szokta érezni, akiktől egyből felvillan agyában a szex szó. Mint az a legutóbbi csaj, hogy is hívták? Dilon. Igen, így mutatkozott be, Dilon. Elképesztően szép nő volt, még bőrig ázva is, ahogy a randin felbukkant, maga volt a megtestesült dögség, mondjuk kár hogy tüsszögésével megtörte az étterem elegáns csendjét. Ráadásul amikor kinyitotta a száját, azt értelmes szavak hagyták el. Kiábrándító. Értelmes, értelmes. Veszélyes. Az ilyen nők közelében mindig elkapta az izgalommal kevert szorongás. Többnek látszani, többnek, többnek!-mellettük mindig ez volt a mottója. Ezzel a típussal általában nehéz dolga volt, rettentő gyorsan átláttak rajta és többnyire nekik több kellett. Nem mondtak semmit, mégis, mindig ott volt az a várakozással teli tekintet. Idegesítő. Nem egészen volt világos számára, mi az a több, amit akarhattak, hiszen szívdöglesztően nézett ki, tudta magáról. De mit számít mit akarnak? A lényeg, hogy jól mutassanak a selyemlepedőn, a partin ahol megjelenik velük, és hogy a főnöke is megkívánja őket és irigykedjen rá.
A most észlelt borzongás pont olyan volt, mint Dilon közelében.
Miért Dilon? A sok nő közül miért pont ő jut az eszébe? Nem tudta megmagyarázni, hiszen most egy medencében (vagy tóban?) úszkált, de nem is akart gondolkodni a miérten, ernyedt végtagokkal lebegett a vízfelszínen. Élvezte.
Elmosolyodott.
Egy karcsapással arrébb úszott, vízpermetet fröcskölt arcára. Szája sarkában savas ízt érzett. Ez nem stimmelt. Nagyon nem. Hirtelen kinyitotta szemét, és függőleges helyzetbe lendült. Körülnézett. Sötét volt. Majdnem koromfekete, halvány vörös fények pislákoltak körülötte, az orráig sem látott, csak a vízfelszín csillogása vert vissza valamennyi fényt.
Vízfelszín? Biztos volt benne, hogy nem víz, az ami körülötte van. Megnyalta száját -nem tévedés- ez nem víz. De akkor mi a fasz? Nők előtt sosem beszélt csúnyán, tudta hogy azzal elrontaná az önmagáról felépített minőségi képet. De magában? Az más. Mi ez a szar? Előhívószer- dobta ki agya a választ. Ezen mosolyognia kellett megint. Hogy lehetne ő bármilyen előhívószerben?
Bőrén maró hideg futott végig. Teljesen kijózanodott.
Mi történik? Hogy került ide? Álmodik? Szájáról lefagyott a mosoly, amikor hirtelen azt érezte, nem tud mozdulni. Lenézett végtagjaira. Sötét elmosódott körvonalakat látott. Feketeséget. Teste megmerevedett, végtagjai semmilyen utasításnak nem engedelmeskedtek, csak szeme járt gyorsan jobbra balra.
Amikor felnézett és meglátott egy csipesz körvonalait közeledni felé, elkapta a jeges pánik.
Érezte hogy emelkedik. Szemgolyói megmerevedtek, ellaposodtak, egy halvány csillanás volt már csak szemfehérje helyén, csöpögött és fázott, ha szájával tudott volna szavakat formálni ordított volna, ahogy a torkán kifér, de nem volt hangja, nem volt szája sem, fekete lyuk lett a helyén. Kibaszott rémálom!-kiáltotta gondolatban. Álom csak az lehet. Mindjárt felébred. Mindjárt. Egyszer csak újra elmerült valami meleg langyosságban-egy pillanatra megkönnyebbült, ekkor már csak öltönyének halszálkái világítottak. Kibaszott álom. De kié?-ez volt utolsó gondolata, amikor a túlexponált gondolatban végleg kiégett az arca, és eltűnt egy felismerhetetlen foltban. Az utolsó merítést már nem is érzékelte.