Egy nap, amit nem lehet kicserélni

Beküldő: Polyák Teréz
Beküldés ideje: 2009. szeptember 12.

Úgy gondoltam, ma elintézem az útlevelemet, mert lejártának ténye becsukta e Nagyvilágnak néhány ajtaját.

Azt is gondoltam, szülővárosom roppant alkalmas hely lesz az ügyintézésre, hiszen az alföldi ember ősszel betakarít, nem utazik, nyilván gyorsan mennek majd a dolgok.

Érdekes nap volt. Magyaros nap! Talán mesélnem sem kellene, hisz te is tudod hogy megy ez...
 
Besétálsz az Okmányirodába, ezren vannak, számot húzol. Sorra kerülsz. Közben eltelik több mint fél óra. Ügyintézőnk nagyon kedves. Mérged elpárolog. Kér egy aláírást, lefényképez, ujjlenyomatot vesz, majd ad egy csekket, amivel elmész a postára. Nem, itt nem lehet fizetni. Miss Kedves sajnálja, de ez van. Gyalog indulsz, nincs az olyan messze. Végülis ez nem egy metropolis! A táskád hevedere egyre mélyebb csíkot metsz a válladba. Az ujjaid további szatyorfülekre görbülnek, miközben átkozod magad, hogy elhoztad fél Budapestet. Érdekes, otthon még könnyűnek tűnt... Belépsz, ugyanazon mozdulattal meg is tántorodsz, mert be nem férsz, annyian vannak. Nagyobb májuselsejényi tömeg! Reménytelennek tűnik...Sorszámot mégis húzol, mert optimista vagy. A várakozók száma 31 fő!!!!! Fellocsolod magad, majd úgy döntesz, ez nem embernek való, el innen, de gyorsan! Elsétálsz egy boltba, mert Pesten sajna házipapucsban ültél a vonatra, cipő nincs nálad, ámde lóg az eső lába. A hajnali gondolatképtelenség idején mindenre te sem figyelhetsz... nem igaz? Nem bosszankodsz, hisz optimista vagy. Hálát adsz az Égnek, hogy nem kedveled a kockás mamuszokat!  A boltban a cipők jó minőségűek, ám rondák. 95 éves korod után nagyra értékelnék barátaid a Csacsogány Körben akiket akkor is szeretsz majd, de most inkább a nemkockás házipapucsnál maradsz. Ezt a kis masnisat a vastag sarokkal? - dug az orrod elé egy cipőszörnyet az eladó. Köszönöd, nem kéred...Biztos!!! Azért megnézed egynek a címkéjét... Általában hármat tudnál venni az áráért... Na kifelé innen! Ki az ördög adhat ezért a „puhaderonda” modellért ennyi pénzt? Te nem.

Szembeboltba be. Cipőt árulnak? - Tele van a bolt. Csupaszín csupafény darabok néznek rád kajánul a polcokról - mind műbőr. A szaguk lassan átöleli a nyakadat és fojtogatni kezd. Kifelé innen! 
Elszántan indulsz esmét a posta felé, hátha a sorban állók közben megették egymást - de nem... még bírják - hárman! Jó erőben vannak, bár mindegyik kissé tántorogni látszik. Végre! Eljött a te időd, csingilingi - megjelenik a sorszámod a kijelzőn! VAN Isten és még hurrá is! Node hol ez a fránya ablak???? Ablak sehol, emberek szaporodnak, csak úgy öntik befelé őket az ajtón. Megesküdnél, hogy valaki nyitva felejtett egy embercsapot! Végre átevickélsz a tolakodókon, megleled az ablakot, ahol Miss Drágaműmellem van Denemérdekelsz mogorván közli, hogy ő általában 20 másodpercet vár, mert ez az előírás, ezalatt KELL ideérni, nem tehet róla, hogy elméláztál.... A szád hangosan vitára nyílik,  a zsebedben a bicska csendesen teszi ugyanezt, ám Kis Mogorvánkat elszólítja valaki az asztaltól, mielőtt megölhetnéd.  A szomszéd rád néz és megsajnál, mert  látszik, csak kicsi kellene hozzá, hogy infarktust kapj. Felméri a helyzetet: mentő ide már nem fér be.... Inkább megoldja: Befizetés? - kérdezi. Mondom - Az. Jöjjön ide! Megyek. Még, hogy megyek?  Rohanok! Máris, máris Mariskám! Itt vagyok, la'! -   Még jó, hogy csak két lépés!  Hölgyecske aranyos, kedves, csupa mosoly, gyors és rutinos. Kérdése nincs, a hangja meleg, amikor szól hozzád.... Mondtam ugye, hogy VAN Isten! Elszégyelled magad a Mariskázás miatt, mosolyodat kiszélesíted, előveszel párat a nálad lévő emberi szavakból, amiket mindig tartasz készleten.

Nos, ezen hát túljutottunk. Uccu vissza az Okmányirodába! Megdöbbensz. A postai népeket valaki átterelte ide...!!!!!!????   Iménti Kedves Kisleányka előzőleg mondta, hogy a 7-es gombot nyomd, akkor hamarabb végzel. Bőszen nyomod. Várakozók száma 3 fő - rátalálsz magadban valami boldogságmorzsára...de az örömöd korai. Az ügyintézésre valaki légféket tett - ha magad mögé nézel, ismét egy eltelt fél órát látsz. Bezzeg a Kedves Leányka ablaka előtt ki se hűl az egyik ember lépte, máris ott a másik! Odaoldalogsz a géphez, lencsibabásan körbepillogsz és húzol új sorszámot... Hozzá! Naná. Miss Haladós Kedveshez.

Odakeveredsz. Megemlíti a 7-es gombot, mert az gyorsabb.  Mondom - nem az! Megérti miért nem tartottál ki következetesen a tanácsa mellett. Nem vitázik, dolgozik.

Naná, hogy VAN Isten :)

Már csak 10 perc és végzel. Szinte repülsz kifelé az ajtón...

Ám a Jóisten közben - mert ugye ő VAN, mint azt ma már megtudtuk - kiborította valamelyik vizescsuprát, nedves áldás hull a Mennyekből szorgosan.

Átsuhan a fejeden egy gondolat. Lehet, hogy ez nem a te napod? Aki miatt idejöttél, elment szabadságra, ügyeidet nem tudtad elintézni, hajnali 5-kor keltél, hogy hiába idezötykölődj, most mindjárt dél lesz, bankkártyád otthonmaradt, házipapucsod nemigen megy a trendi bizsukhoz…Talán aggódnod kellene...? Érdekes ötlet. Elhessegeted. Aggódni, azt nem, hisz te optimista vagy!

Hazaszólsz a mobilodon: gyere értem Gyermek, mert fogva tart az eső - mindent sikeresen elintéztem. 
Minden rendben ment, Anya? - Minden a legnagyobb rendben, Tündérkertem. Ahogy szokott  Csak megint ráleltem egy napra, amit nem lehet kicserélni.

 
üdv:
Terka