Dinók Zoltán: Emma, a tanárnő

Emma, a biológia-tanár méltóságteljesen lépett be az osztályba. Mindannyian síri csendben hallgattunk.

- Jelentés – szólt parancsszerűen

A két hetes közül az egyik jelentésbe kezdett.

- János és László  hiányzik, az osztály létszáma harmincöt.

- Leülni. – szólt szigorúan.

Majd ő is helyet foglalt a tanári széken s bújni kezdte a naplót.

- Kis István a táblához – szólt Emma.

Kis István összeszedte magát s kiállt a táblához.

- Halljuk az anyagot a Hazánk Védett Területeiről!

Kis Pista belevágott a témába:

- Hazánk Védett Területei közé tartozik a Hortobágyi Nemzeti Park, ahol sok szürke marha legel, a Kiskunsági Park is és… - el-

akadt, hirtelen zavarba jött Kis Pista.

- Az összesét mondd el, és mindet a tankönyv szerint, ahogy tanítottam, különben kettest kapsz!

És Pista lerekedt az anyagnál és a tanárnő ráadásul kettes alá-t adott neki. Emma néni pedig beírta a jegyet a naplóba.

- Az ellenőrződbe is írd be – szólt utána a tanárnő. – És hozd ki!

Kis Pistán úrrá  lett a pánik, hisz a múltkori dolgozat jegyét se írta be. A tanárnő elé  ballagott mélabúsan s odanyújtotta az ellenőrzőt.

- Tehát kettes – írja alá Emma néni nagy igyekezettel s észreveszi a hiányzó jegyet.

- Dehát itt az emlősökről szóló dolgozat jegye hiányzik!..

- Az nem lehet – dadogta Kis Pista – biztos rosszul tetszik nézni.

- De hát látom,amit látok. Ez a kettes bizony hiányzik!

S azzal beírta azt a kettest is és aláírta.

- A szülői értekezleten szeretnék beszélni majd alaposabban anyáddal!

- Rendben – szól Pista s örül, hogy ennyivel megúszta.

A többi gyerek pedig csendben tovább sistergett. Emma néni lapoz a naplóban s Dénes Dániel névnél leáll. Morfondírozik egy kicsit, miközben megbilleszti szemüvegét s kihívja feleltetni.

- A rovarok párzásáról akarok hallani egy szép feleletet – így a tanárnő.

Dénes Dani elmondja a leckét kitűnőre, de egy kicsit dacos stílusban. A négy – hat perces felelet után a tanárnő jelest ad Daninak.

- Ez szép volt, de máskor sokkal szívélyesebben add elő – szól utána Emma néni.

- Rendben – szól dühösen Dénes Dániel

- Mi is a foglalkozása apukádnak? – kérdi a tanárnő komolyan

- Költő, tanárnő, kérem, költő… - Tudja? Érti?

- Értem, hogy mersz velem ilyen hangon beszélni? – kérdi dacosan, de egy kicsit megszeppenve a tanárnő.

- Dehogy érti, tudja ő  nekem otthon ő nekem mindig azt mondja, hogy nem a biológia az élet értelme, hanem inkább az irodalom, ez az élet, nem a biológia, növénytan.

- Nagyon nincs igaza.

- Még hogy nincs igaza? – kérdezte meglepve Dániel

- Az irodalom szolgálja a humánumot – úgy tudtam – a velős létet, - nem a rovartan.

- A biológia is szolgál – válaszol elhalványuló hangon Emma néni.

- A biológia nem hiszem, hogy kiáll az emberiségért. Bizony mindenkiért – szólt Dániel elgondolkodva. S aztán ezt is hozzáfűzi:

- Sőt beleértve még magát is, hisz maga is ember. Pedig nem éri meg és most mégis undok volt velem –  szólt dühösen Dénes Dániel

A tanárnő pedig inkább nem szólt semmit, csak továbblapozott, mint egy vérbeli, állami szolgahajcsár. A mi szívünk pedig dobogott ezektől a szavaktól és az általokozta melegségtől s igazán büszkék voltunk Danira.