Kánikula pszichózis

Beküldő: Bak Rita
Beküldés ideje: 2008. december 30.

Hermina  az munkahelyére tartott. Égetett az aszfalt. Gyorsan visszafordult , pedig már a Kálvin téren volt, közvetlenül a munkahelye előtt, de hirtelen elfogta valami megfoghatatlan rosszullét, az aszfalt kipárolgása, a tömény kánikulaszag fojtogatta. -Nem jössz?- kérdezte Ludmilla. – Nem, még veszek egy cola lightot, de alig várta, hogy

Ludmilla eltűnjön a Kálvin téri metróépítkezés buldózerei mögött és azonnal fordult is vissza a metró felé. Fölment az orvoshoz, aki először nem hitt neki, persze, rosszul van, hányavetin rákérdezett, hogy milyen gyógyszert szed, Hermina rávágta, Zoloft  és Risperdal  , az orvos hallgatott, de csak néhány másodpercig és írta is a papírt. – Depressziós tünetei vannak? Maradjon otthon, húzza be a függönyt és pihenjen.

Második nap már nem bírta otthon, állandóan ételszag volt és főzött az anyja, mert nekem 33 éve alkalmazkodnom kell- mondta az anyja -  és minden nap főzök, a háttérben a Mónika, kibeszélik, fut a só, serceg Hermina  lába alatt, ahogy a műanyagpapucsban  kidobja  az állott görögdinnyét a feketére rohadt szemetesbe. Nem bírom itthon, hétkor találkozunk Magdikáékkal a Kökin, menjünk Esztergomba. A bazilika már messziről ott lebegett, a Dunakanyar hűsítő esőt hozott. Bozsi üdvözölt bennünket, jaj, de jó, hogy jöttök, mindeki a Rolling Stones koncertre ment, de bennetek bízhatok, ördöngösök. Aztán Kázé is befordult sóskaszínű Chevijével a bazilika elé, a parkolóőr nem tudta hogy ő színész, Kázé magyarázott, aztán begurult a parkolóba. Hermina gyorsan begyűjtötte a nyerő kupakokat a szemetesből, aztán fölbaktattak a Várba.

Másnap délelőtt korán ébredt, mert szokás szerint már héttől szólt a Napkelte, minden szombaton Verebes hangjára ébredt, igen, régen, amikor én játszottam Irinát és Verebes Versinyint, mindig hallja, Verebes magyaráz, beindult a zuhany, jaj, ne, aztán végre nyugalmam lesz, - mondja Hermina – de aztán mégis rátört valamiféle nyugtalanság, átment a kis közértbe és vett két doboz sört, pedig tudta, hogy halálosan izzadni kezd majd tőle, de ez a kánikula kiborította, embertelenséget érzett, pár éve ilyernkor nyáron lett beteg, mintha kínozták volna, izzadt és egész éjjel nem aludt.

Telefonálgatni kezdett, még mindenki aludt, csak ő volt fent, részben a napkelte és a zubogó víz hatására, Anita holnap megy a kórházba, már hatodszor, Andiék jól vannak.

Egy hete Renivel volt Verőcén, néztek egy filmet egy amerikai pszichoterápiás intézet életéről, a redőket lehúzták, igazából  már húszszor láttam a filmet, mondta Reni. Kicsit morzsás, nem baj? A lány diagnózisa: borderline személyiségzavar, lefekszik az ápolóval, aztán meglátogatják Wendyt, aki szétszabdalta a karját, ja Neked miért is ilyen sebes a kezed, kérdezte tegnap is Hádész, amikor a Kökin találkoztunk, á, csak allergia, csak az orvosok tudják, mi ez.

_ De édeském, mi történt a kezeddel? _ megvágtam, allergia, ja, ja ,ja . Hagyjuk már ezt a témát.- mondja Hermina

Amikor Vera néni elkezdi reggel a buszmegállóban, Neked a tengerpartra kéne menned egy-két hétre, nem kínozni magad a tanulással, de totál nem érdekel a tengerpart és különben sem bírom azt a hőséget és semmi sem történik.

Angi szült, egy újabb kis törpe, amikor meglátom a szülés ábráit a pszichológiakönyvben, már rosszul vagyok, hogy bennem nő valami alien és széttrancsíroz, ahogy kijön. Aztán már sehova sem tudok menni, rosszul vagyok, ha csak egy napta nem mehetek ki a lakásból, az anyukák földöntúli mosolya olyan idegen.

A TV torony vörösen világít. A világot Hor fiai tartják a négy sarkán, az emberfejű Emsz, a majomfejű Hapi, a karvqalyfejű Duatmuft és a sakálfejű Kebehzenzuf.

Aztán Herminának eszébe jut egy történet: Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy pszchológusnő, szép és érdekes és izgalmas ( még régen )  és volt egy színész barátja. Elismert színész, szálkás atléta. – Jaj – mondta Inez,  a pszichológusnő, már nem bírtam Lalit, a nagy érzelmi kirohanásait, egyszer bementem a klinikára, Lali részegen bejött két cigánnyal az oldalán, mezítláb berúgta az ajtót és elkezdett velem ordítani. Akkor azt mondtam, hogy vége. Pár hónapig gyógyszert szedtem.

Inez  hozzáment egy jelentéktelen mérnökhöz, ez kell nekem, egy megbízható ember és két gyerek.- mondta.  Lali azóta már halott,  szobra van Debrecenben, izzott a színpadon.

Hermina  írt egy smst Annának , együtt laktak 5 évig a szegedi kollégiumban, bocs, holnap mégsem tudunk találkozni, mert a barátom miatt mindent át kellett szerveznem, mert ő csak szombaton ért rá, én meg szombaton mentem volna egy wellnesshotelbe Judittal, de mivel Illés csak szombaton ért rá, átszerveztem a wellnesshotelt vasárnapra, így a vasárnap kiesett,  de semmi baj, mi már ne tudunk összeveszni és 5 év alatt annyira összenőttünk, hogy ha több évig nem beszélnénk akkor is onnan tudnánk folytatni, ahol abbahagytuk. Ezt Anna mondta egyszer.

Ok. Na gyerünk. Semmi kedvem menni, mostanában csak ülnék és írnék itthon, most változtam meg, eddig mentem mindenhova, de most váltás van.

A tapétán még mindig a szálló madár, szakadt a tapéta és 1978 óta nem volt felújítva a lakás, olyan mint volt, de így meg is maradt minden, a régi piros anorák a ruhásszekrényben, a parókák a próbababán, a kis bébiruhák az ágyneműtartóban és a svájci baba a garázsban.

Pár éve Mari , Hermina nagynénje feljött és kidobott sok mindent, eléggé fájt, de azért még így is sok minden megmaradt.

Például a Miki egeres plakát a falon. Minden nap arra ébredt, hogy Miki egér szembemosolyog vele.

Egy nap nem. Kinyitotta a szemét és kórházi ágyon találta magát. Nem értette, hogy hol van. Mint később elmondták neki, aláugrott egy autónak, Nándi lehúzta fejéről a sapkát., Hermina  utánaszaladt, egyenesen a Trabantnak. Persze az amnézia miatt nem emlékezett az egészre. öt napig volt kómában és vicceket mesélt az ápolóknak, Jeanos vicceket, mi ez a zaj, mennek ki a ruhák a divatból, uram. Kómában vicceket mesélni? Nem értették az orvosok. De nem volt alagút és erős fények, bár angyalokról álmodott , amikor felébredt.

Na rohanjunk, moziünnep van, pattognak a popcornok a neonszínű büfében és zubog a kóla. – Jaj ne, holnap kezdődik az iskola, mondja egy punkképű gyerek és hallottad azt a számot és ja persze, tudom ki az a csávó, egy musicalt nézünk meg, de nem nagyon köt le, csak zakatolnak a mondatok a fejemben, hogy miket fogok leírni, ha hazaérek.

Anyáék esküvője a Moszkva étteremben, szépek voltak és ki sejtette, hogy még mi történik, péntek tizernharmadika volt, de ők azt mondták, csak akkorra van időpont és nem érdekli őket a babona, aztán valahogy eltorzult minden, , szétfolyó test, sír a Farkasréti temetőben és üres borospoharak a konyhaasztal alatt.

Szántódon egyszer Hermina   ordításra ébredt, te büdös ribanc, nem akart felébredni, másnap az anyja azt mondta, hogy apával  elválnak és mennek le vidékre, de aztán minden ment tovább.

Az apja már Kaliforniában élt és a ruháinak mindig olyan amerikás szaga volt , amikor hazaért és ment a kalifornia girlz az autósrádióban, amikor jöttek haza a  repülőtérről. . Amikor később Hermina  sokat utazott mindig kereste ezt a meghatározhatatlan illatot, egyszer Zürichben sírni kezdett, mert nem találta , kereste a franciaországi buszokon és német vonatfülkékben. De soha többé nem talált rá.

Macska fut át az úton, teljesen fehér, mintha egy negatív filmet látna, fehér macska az éjszkában. Macska az úton, túlvagy?

Úgy érzem újból be kell vennem a gyógyszert,- gondolta Hermina-  mert nagyon szorongok, de most már jobb. Hopp, slukk. Nyeld csak le.

Hermina reggel bement  az irodába, most nem volt olyan rossz, de néha hangosan sóhajtott , hogy jaj istenem, alig vitték a lábai, bement a neonszínű épületbe, a csokoládéízű milki véjz sem maradhatott el és persze  az elengedhetetlen  dobozos light cola. Lassan szivárogtak az emberek, megjött a főnök Angliából és gud morning. Nem volt  sunsine, borús volt  az idő.

 Feltárcsázta Anitát, igen- mondta Anita-  ma nem aludt jól, mert nem kapott injekciót este  és senki sem volt vele a hétvégén, mindenki hazament a családjához, csak ő volt egyedül az osztályon.  Pedig jó lett volna, ha lemegyünk moziba, mondja, de hát nekem így is zsúfolt volt a programom. – mondta neki Hermina. – Le kell tennem, mert jön a főnök. – Jó, majd később hívj fel, ha tudsz.- Persze, ahogy tudlak, hívlak. Katt

Fél tizenegykor az elengedhetetlen  kávészünet, az úgymond napi csevej. Csivit csivit. Kávé és cigaretta a Nokia kávézóban a szökőkút mellett. Miért utáljuk a cigányokat és mit tanítanak az egyetemen a romológián? – vetette  fel Vera.

Hermina nem tudott koncentrálni a beszélgetésre, csak arra eszmélt, hogy föl kell menni, mert lejárt a kávészünet.

Ma teambuilding lesz, megyünk a Jópipa étterembe.- kapja a körímélt.  Herminának semmi kedve nem volt menni, tényleg rosszul érezte magát és fáradt volt, de a többiek egyfolytában nógatták, na gyere , milyen jó buli lesz, de én nem szeretem a jó bulikat , gondolta és különben is írnom kéne.

Na mindegy, menjünk.

Röpködtek a jaegermeisterek és pálinkák, Jani a dán beszállítókról beszélt, olyan jól összebarátkozott velük, hogy a dán nő megírta neki , hogy hol nyaraltak és mit csináltak a szünidőben a kislányával. Antal szórólapozott Genovában és beutazta Olaszországot. – Ok , menjünk már- mondta magában Hermina, aztán kilenckor lelépett a munkájára hivatkozva. Végre vége a napnak.

Pár napja esett az eső, hazaért , az anyja felpuffadt arccal aludt a fotelben, rémisztő volt, gyorsan felébresztette – jaj ma sem jött a postás a nyugdíjjal, nem értem ezeket, holnap tudnál adni pénzt?- kérdezte Herminától.

Sötét volt és egyre hidegebb.

Képzeld, most elkezdtem ismerkedni a neten pasikkal- mondta a kávészünetben Kati- de sajnos rámszállt egy hülye törpe, elküldtem a francba, mire visszaírt, hogy milyen  szemét vagyok, erre letiltottam. Egy rossz tapasztalattal több. Én a meglátni és megszeretni híve vagyok- mondta Hermina- egyszer csak meglátsz valakit és kész vagy. Na igen, de hol? – kérdezte Kati. Bárhol, nekem eddig mindig bejött. Nekem nem- válaszolta Kati. – Á, ezek a pasik....

Becsöngetett Mici néni, a fia skizofrén és két éve nem csinál semmit, csak beveszi a gyógyszert és alszik, most igaz, hogy felvették az informatika szakra, de mi lesz, hogy tudja majd elvégezni- kérdezte Mici néni. – Ne aggódj, menni fog,-  mondta anya, de hangjából hiányzott a meggyőződés. Mici néni kémikusként végzett, de valahogy elvesztette a munkáját és soha többet nem vették fel kémikusnak sehová, aztán pénztáros lett a Néprajzi Múzeumban , aztán pedig napozóőr a Gellért Szállóban.- Már engem is le akartak százalékolni skizofréniával, de én dolgozni szeretnék, - mondta Mici néni. – Ez jó. – válaszolta Hermina.  – ne tessék félteni Karcsit, majd lesz valahogy, csak elvégzi az egyetemet.

Tegnap Hermina bement  Anitához, az orvosa egyre kevesebbet foglalkozik vele- mondta- a egyik fiúval is így volt, először sokat beszélgetett vele, aztán egyre kevesebbet, aztán leadta egy másik orvosnak. Meg állandóan viccelődik,- mondta Anita- mondtam, hogy néha dühömben összetörnék egy tányért, mire azt válaszolta, hogy jó, csak ne az én fejemen.

Bejött a nővér, hogy most már ideje lenne hazamenni, - ne, még ne, mondta Anita – és holnap felhívsz? _ Persze. – nem jók a gyógyszereim és az orvosom se foglalkozik velem, de ha szólok neki, hogy öngyilkossági gondolataim vannak, akkor sem csinál semmit. – Próbálj még egyszer beszélni vele- mondta Hermina- És ha levelet írnék neki? – Szerintem írj. _ Úgyse olvassa el.

Már zárják be az ajtót, hermina  gyorsan kisurrant , hogy meg ne lássa a nővér.

Reggel megint esett az eső, a buszon leült  Hermina mellé ,  Peti, értelmi fogyatékos, szeretem, gondolja Hermina  nagyon kedves fiú.  – Van férjed? - kérdezi- Nincs- Lehetek a barátod? – Már van barátom- válaszolta Hermina – Jó, akkor beszélgessünk.Sportolsz, mert én úszom minden szombaton. – Az jó, nekem nincs időm sportolni. – És van kutyád? – Nincs. – nekem van és minden este viszem sétálni. – Az jó- És hol szállsz le? – A Délinél. – Én most, szia, puszi.

Szombaton  Hermina délig aludt, pedig banki ügyeket kellett volna intéznie, de annyira megrémítette a hivatalos gépezet, a sok papír, amit alá kell írni, a hideg ügyintézők, hogy inkább álmodott tovább, hosszan és sokat, de amikor felébredt, mégsem emlékezett semmire.  Meg tudnád fejteni az álmaimat? – kérdezte tőle még pénteken Ági,- de hát én még csak elsőéves vagyok,  nem baj, mondta Ági, Hermina elütötte, hogy most nincs ideje, majd szombaton elolvasom  Freudtól  az  álomfejtést gondolta, bát tanult erről már , de régen-  ok- mondta Áginak, akkor hétfőn lemegyünk és elmondod, oké? – Persze. Aztán megint Kati jött oda hozzá, hogy beszéljenek , lementek a Sparba egy akciós energiaitalért, Kati, hogy ő soha nem tudott bánni a pasikkal és most már Hermina adjon tanácsot, ez a fiú két hónapja nem hívta fel és odaköltözött a volt barátnőjéhez, de csak mint haverok, á, ilyen nincs, mondta kati, a másiknak öt barátnője volt mellette. És egyébként minden pasi azt hiszi, hogy az az álmom, hogy meggyűrűzzenek. Te akarod? – Nem- mondta Hermina- Én sem- válaszolta Kati- Baromi macerás, sok pénz és szar az egész. Most álljak ott, mint egy királynő, ettől irtózom. Aztán két év múlva elválunk. És gyereket akarsz? – Nem. – Miért? – Először is irtózom a szüléstől, egyszer, még régen olyan fájdalmaim voltak, hogy Azt mondtam, inkább kiugrom az ablakon, akkor milyen lehet egy szülés? És különben is, kapnék 20 ezer forint gyest és akkor teljesen a férfiaktól függenék, amit nem szeretek, aztán azt tennének velem, amit akarnak. Inkább melózom egész életemben. – Aha, én se nagyon szeretnék. Mire visszaértek az épületbe, hallotta, hogy Illés hívta telefonon, jólesett, hogy hiányzott neki. – Engem soha sem hív senki- mondta Edit. Egyszer Kristen betolta a gyerekét babakocsiban az épületbe, mert HR ügyeket kellett intéznie, a gyerek elkezdett ordítani és Hermina olyan agressziót érzett, hogy azt hitte vagy megfojtja a gyereket, vagy ki kell mennie a szökőkúthoz. Mire Suzana – jaj kis  Oscar, ne sírj, te kis édes. – Fúj- gyorsan lementek egy kóláért.

A gyerekek hangja az udvaron, ahogy labdáztak és üvöltöttek, hogy papa , gyere le, fennmaradt a labda a fán. – Gyorsan becsukta az erkélyajtót és az ablakokat, annyira idegesítette a hang. – Állandóan csapkodnak, éles hangon üvöltöznek és nem hagyják az embert élni-. Mondta Judit a wellnessfürdőben. – Anyukám is azt mondta, hogy 16 órát vajúdott velem, aztán fogóval húztak  ki belőle és akkor még csodálkozik, hogy én nem akarok gyereket.  Különben is, most legyek egy férfi rabszolgája egy életen keresztül. Anyukámmal is azt csinál apukám, amit akar, mert anyukám nem tud dolgozni a betegsége miatt, apámnak van egy szeretője és egy törvénytelen gyereke, és azt mondta, ő azt tesz azzal és akkor amit akar. Anyukám már remegett a sírástól, de nem tud hova menni, mert nem tud dolgozni. És apám miatt lett beteg. De anyukám azt mkondta nekem, hogy nem minden férfi ilyen. Persze, csak meg akart nyugtatni. – mondta Judit és felvetette, hogy menjenek be az aromakamrába. – Apám elment a szeretőjével a szülői értekezletre, úgy tett, mintha az lenne a felesége , közben a gyerek azt mondja neki, te szőrös hernyó, te hülye fasz, de azért imádja. El akarta vinni még Disneylandbe is, de agyerek lemondta, mert fél a repüléstől. Egyszerűen undorító kis patkány ez a gyerek, de nem csak ez ,  hanem az összes többi is.  Igen, amikor még tanítottam, mondta Hermina- én is csalódtam bennük, először imádtak, de aztán , amikor beteg lettem, elkezdtek csúfolni, na mi van te kis gyépés, meg kiröhögtek a hátam mögött, amikor jött egy kábszeres ügy, beköptek a rendőrségen, oda kellett járnom miattuk, egyik se lett olyan igazi tanítványom. Mind felszínes volt, nem érdekelte őket az irodalom, csak a diszkó meg a pia, nem tudtam rájuk úgy tekinteni, mint a tanítványaimra. .Amikor felolvastam egy verset és én úgy éreztem, hogy ez a világirodalom legjobbja, ők csak ásítoztak és szipuztak a hátsó padban. – Minden költő elmebeteg, mondták- miért kell nekünk ilyen hülyékről tanulnunk?  Amikor Adytól felolvastam azt a sort, hogy belenézett az agyába és nevetett, azt mondták, hogy ezt a pasit tényleg be kellett volna zárni és ők ilyen hülyétől semmilyen verset nem hajlandók megtanulni. Azt mondtam, inkább irodában dolgozom, de gyerekekkel soha többet, inkább számlákkal foglalkozom és megtanultam az egész számvitelt. Persze elég száraz, de még mindig jobb, mint az iskolában. A számlákban legalább nem csalódik az ember soha.

Hermina azt álmodta, hogy Hollandiában van , a gyönyörű szép házban, egy tó partján és a három gyermek  mennyire szerette, amikor megérkezett, főleg Kiki, a kis madonnaarcú kislány, aki a legérzékenyebb volt  hármójuk  közül,  Kiki kitörő örömmel fogadta Herminát és   hányt a felindultságtól, de a szülők, Diana és Lodewijk nem is haragudtak Herminára. A kertben, a tó mellett gazellák ugráltak, de hirtelen feltűnt egy vadkan és felöklelte őket.

Boldogan ébredt.

Amikor Hermina egy év múlva  kiment Hollandiába , Diana és Lodewijk meghívták vacsorázni. – És gyereket mikor szeretnél? – kérdezték mosolyogva. – Nem szeretnék, félek, hogy rosszul bánnék vele- Te, hiszen mindig nagyon kedves és türelmes voltál a mi gyerekeinkkel. – Igen- gondolta Hermina, kívülről így látszik.

Menyugtatták Hollandiában a zöld rétek , a sok csatorna, a  biciklisek, az a nyugodtság, amit itthon nem tapasztalt, a ház, ahol lakott és a nagy kert, hogy az emberek olyan kedvesek voltak és szerették őt. De aztán rátört valami nyugtalanság, hogy haza kell jönnie.

Csodálatos több emeletes házban lakott, gyönyörű kerttel egy erdő közepén, biciklivel járt a városba, de nem is nagyon akart onnan kimozdulni, annyira jól érezrte ott magát. Hosszan levelezett a barátaival, minden este írt.

Haza kell jönnöm- ezt szilárdan érezte, mielőtt felszállt volna  a repülőre.

Pedig már megvolt az új állása Hágában és függetlenül élhetett volna, de úgy érezte, ha nem végzi el az egyetemet,  nem lehet teljes az élete.

Villództak a büfé fényei az amszterdami repülőtéren.

- Vágjunk bele újra- gondolta Hermina és megindult a check-in felé bőröndjét maga után húzva.