Bohóctréfa

Beküldő: Magyar Csaba

Beküldés ideje: 2009. november 27.

      Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegeződött.

      - Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges műszaki rajzoló a fülledt sátorban. – Jöjjön, a következő számban a segítségére lesz szükségünk.

      Rábai gyomra összerándult a felszólítástól. Mielőtt vonakodva felemelkedett, megigazította a zokniját. Nem azt a sötétkéket kellett volna választani a szürke cipőhöz, dehát sebtében ezt tudta előkotorni. Egyáltalán jegyet is csak a nyaraláson feltűnően unatkozó gyerekei miatt váltott.

      A testesedő műszaki rajzoló térdig érő sortjában és rózsaszín lábszára közepéig felhúzott zoknijában, elvörösödve állt a reflektorfényben. Rábai ösztönösen kerülte a feltűnést, s ha valamivel, épp bátortalanságával vonta magára egyesek figyelmét. Ám visszahúzódó természete miatt többnyire levegőnek nézték. Most azonban a délutáni előadás közönsége, majd hetven fő, érdeklődve követte, amint idegesen toporog a nyikorgó padozaton.

      - Menjél, Papa! – hallotta kisebbik fia bíztatását. Rábai tétován a porondmester felé mozdult. Óvatosan lépkedett, nehogy megbotoljon a lépcső felé araszolva.

      - Nem kell megijedni, Uram. – mondta neki a kefebajszos nyájasan, miközben üdvözlésképpen megbökte előírásos fekete cilinderét. Kedélyes mosolya és vizslató tekintete némiképp ellentétben álltak egymással, mintha még mindig mérlegelné, valóban a legmegfelelőbb alanyt választotta-e ki.

      – Egy vidám tréfához kérjük a közreműködését. Bohócunk, a kitűnő Merlini, az előadás kezdete előtt sajnálatosan megsérült. Helyette kellene beugrania. Látja ott Mikront, a világ legkisebb emberét? – mutatott az eddig a porond egyik szegletében megbújó cirkuszi törpére. Neve hallatán a törpe viháncolni kezdett, miközben csúfondárosan és kihívóan meredt Rábaira. Ránctalan arca semmit sem árult el koráról, ám a műszaki rajzoló fiatalabbnak vélte magánál. A hatás fokozására a törpe színpadiasan hátravetette az eddig szorosan összefogott köpönyegének szárnyait, feltárva az alatta viselt testhezsimuló kék lasztex kezeslábast, mellén a jólismert szuperhősre utaló skarlát betűvel.

      - Ha sípolok – folytatta a porondmester, maga Mikron után ered, s ha sikerül utolérnie, egyszerűen billentse fenéken. De igyekezzen, mert amilyen kicsi, olyan fürgén szedi a lábát.

      A törpe eldobta köpönyegét, majd gyorsaságát fitogtatva, kacsázó mozdulatokkal sprintelt néhány métert. Miután lefékezett, vicces rikkantással lehajolt, ülepét szándékosan a műszaki rajzolónak mutatva. A nevetgélés elültével a közönségből találgatni kezdték, vajon a kövérkés férfi képes lesz-e utolérni aprócska ellenfelét.

      Rábainak egyáltalán nem volt ínyére a tervezett fogócska, de fiai előtt nem akart gyávának mutatkozni.

      - Egy utolsó igazítás – mondta a porondmester. –  Bohóctréfához krumplilorr dukál -, azzal Rábai orrára illesztett egy rikító, piros labdát.

      - A ruházatán nem kell változtatni – mustrálta végig a műszaki rajzolót. A nézőtéren ismét felnevettek. Egész érdekesen alakul.

      Mikron mintegy véletlenül, Rábai közelébe oldalazott. A porondmester a szájába vette a sípot. A műszaki rajzoló magán érezte a törpe tekintetét. A sokat látott szempárból sütött a gúny.

      Rábait hirtelen elfogta a játék izgalma. Ereit összepréselte az adrenalin. A sípszó hallatán a törpe felé vetette magát. Ám imbolygó felsőtestével Mikron kiszámíthatatlanul cikázott ide-oda. A gyerekek a nézőtéren kiabálni kezdtek. Ki a törpének, ki pedig Rábainak szurkolt.

      A fújtató műszaki rajzolónak többször is sikerült szinte lépésnyire megközelíteni a komikus bakugrásokkal, néha bukfencezve menekülő Mikront, aki azonban az utolsó pillanatban  mindig egérutat nyert.

      Rábait egészen magával ragadta az üldözés heve, így már nem is figyelt a publikumra. Észre sem vette, hogy a kiabálás abbamarad, s a helyét csodálkozó vihogás veszi át. A ziháló férfi kénytelen volt szusszanni egyet. Térdei fájdalmasan ropogtak a szokatlan mozgástól, bordatájékon pedig elviselhetetlen szúrást érzett. Utoljára gimnazista korában futott ennyit. Mikron úgy két méterre tőle, önmagára mutogatva táncikált ide-oda. Ruhája ujjából váratlanul élénkvörös selyemkendőt húzott elő, majd bikaviadalról kölcsönzött mozdulatokkal kezdte hergelni ellenfelét.

      Rábai megpróbálta összeszegyűjteni az erejét, és a törpére koncentrált. Nem fog ez a kis senki is kibabrálni vele. Teleszívta a tüdejét. Most vagy soha, gondolta.

      A műszaki rajzoló arca megfeszült, amint az éberen figyelő törpe irányába vetődött. Mikron előbb cselesen jobbra, majd villámgyorsan balra iramodott. Rábai nem hagyta magát. Pattanásig feszült inakkal, bulldogként loholt a törpe nyomában, centiről centire közelítve meg. Mikronon először látszott, hogy szorult helyzetbe került.

      A közönség kacarászása hahotává fokozódott. Rábai végre rúgótávolságba ért. Már diadalittasan lendítette a lábát, amikor jókora puffanást érzett az ülepén. A műszaki rajzoló kibillent az egyensúlyából, majd karjaival a levegőt kaszálva elterült a földön. Szemüvege leesett az orráról.

      Merlini tornyosult felette.Tarka ruhában, fejhangon csúfolódott és ünnepelt, jobb lábát az ormótlan cipővel magasba emelte.

      - Csak nem képzelted, hogy a törpe ellen van esélyed? – szólalt meg Mikron karnyújtásnyira Rábaitól. Halkan és határozottan beszélt, s az este folyamán először egyetlen feltűnő mozdulatot sem tett. – Mégcsak meg sem izzadtam.

      Megvetően mérte végig az előtte hasaló műszaki rajzolót, aki aznap este oly tökéletesen alakította a balek testreszabott szerepét.

      Rábai elcsigázottan hevert a fűrészporban. Válaszolni sem maradt ereje. Lesütött szemmel gubbasztó fiai felé hunyorított, de szemüveg nélkül nem tudta őket kivenni a harmadik sorból.

      A publikum felszabadultan és hálásan nevetett.