Bé

Beküldő: Benkő Eszter
Beküldés ideje:  2009. február 14.

A „B”-vel való találkozás nem kuriózum, nem mágiát idéző misztikum, nem ad ámulatra okot, s még csak nem is különleges alkalom. A sajtó nem szalad össze, s a híradó sem jelentkezik drámai s azonnali megdöbbenést sürgető külön kiadással. „B” közelébe kerülni nem kiváltság, nem kíván kiemelkedő képességet, különös szerencsét, varázslatos véletlent. A természetesség ízetlen, észrevétlen zamatával a szánkban történik meg velünk nap, mint nap, percről percre. Hiánya elképzelhetetlen, jelenléte s a kapcsolat vele, mint sziklába kövesedett ezeréves csigaház, elválaszthatatlan kelléke, kikerülhetetlen rutinja mindennapjainknak.

Ezúttal is úgy találkozunk, mint általában, szimbiózisra ítélt mivoltunkban, mégis másképp. Most különös gonddal figyelem őt, gondolkodtat. Alakja a múltnak egyenes hátával gerinces jellemének emlékét üzeni, a jövőt egészen a törzse alján kerekedő, tekintélyre éhes pocakja köszönti. Lám, hogy megfér egymás mellett a meghajlást nem tűrő szigorú egyenesség, s a merevséget minden ízében hárító göndör kacajt idéző vidámság, bohóság, s a kerekedő formákban rejlő melegszívű jóság.

„B”-t nem kell szóra bírni, az arcképét sejtető csendélet is beszédes dísze volna a falnak, lénye, jelene, jövője, s múltja a szó. A cseperedő kis „b”-t pólya helyett szavak ringatták, szavak ölelő karjában barátkozik a nagyok világával, s szavak ígéretében rejlik nyugalmat adó halhatatlan jövőképe is.

Mediterrán származása, ógörög őseinek emléke már rég a feledés martalékaivá lettek, pedig „B” élete elképzelhetetlen, s léte értelmetlen 41 édestestvére nélkül. Ő maga hamar érkezett, rögtön az első után, s a második hely azóta is, mint enyvvel felnyalt bélyeg, úgy kíséri az életét. Az ezüstérem fénye csak látszólag öröm és mámor, „B” tudja, s érzi, hogy a napon, ha forgatod, csak az arany csillog igazán. Az örök vesztes második bánata s a csalódottság fanyar íze keseríti édeset óhajtó kerekded pocakját nap, mint nap.  

Holott büszkeség és méltóság kövezhetné délutáni sétáját A-ból B-be, s emelt fővel tekinthetne a hosszan kígyózó várakozókra háta mögé, az ABC-ben sorban állva szabad perceiben. Hiszen mivé lenne az emberiség, életünk és vérünk egy csoportja „B” nélkül?! Miként őriznénk vitaminnal felfegyverzett egészségünk „B”-t nélkülözve?! Mi értelme lenne az A próbának, ha nincsen B? Hová járna okosodni az a sok kis cserfes 6 éves, aki már nem fért be az 1.a osztályba? Vajon mit szólnának a belgák, ha egyszeriben csak elvesztenék dédelgetett fenségjelüket, a „B”-t, s Európa fővárosa, Brüsszel a Rüsszel nevet viselné?! Vajon éppoly álomszép volna-e „B” nélkül Arbados és Ali? Mi lenne az áruházak polcain az „A” rizzsel „B” nélküli csendes magányban? Mivé lenne egy focimeccs a futball drukkerek krémje, a B-közép eleven léte nélkül? S minek lenne nagyon is ki a négy kereke, ha nem épp a Mercedes B-osztálynak?! Lehetnénk-e egyáltalán igazán boldogok valaha, „B” nélkül?

Hiányozna, ha nem volna. Szelleme ott van mindenben, a borban, a Balatonban, egy újszülött babában, egy csinos barnában, a hátsó udvari baromfiban, a bárány bégetésben, egy bukott balfékben, egy baráti beszélgetésben, a baloldalban s a jobban.

Más volna az élet „B” nélkül. Hiába kínálják helyette hivalkodó formás külsejüket A, C, D, G, T vagy éppen Z…

„B” csak egy van!

/B. E. alias Benkő Eszter/