Variációk boldogságra 1.

Molotov három hónappal ezelőtt elképzelte, mi lesz vele mondjuk két év múlva. Sanszos, az lesz vele, hogy nem lesz. Bele mert gondolni, hogy milyen volt az élete (szar), és milyen lesz a befejezés (szar). Molotov egy kedves ismerőse Klaus Molotov vérképéről beszélt. Semmi jót nem mondott. Adott még öt évet Klausnak, meg gyógyszereket gyomorra, vérnyomásra, szívre. Klaus veséje, meg tüdeje sem volt rendben. És a kedves ismerős nem merte megvizsgálni Molotov máját. Maga alkoholista, és nem is akar meggyógyulni, mondta a kedves ismerős. Tudja, magának segítségre van szüksége, de ezt a segítséget tudni kell elfogadni, tette hozzá a kedves ismerős. Klaus bólintott. Meg fogok halni, nyögte ki végre. A kedves ismerős bólintott. És azért, hogy mindezt megtudja, még vizitdíjat is kellett fizetnie. Ez szívás, mondta a kedves ismerős, és mosolygott. Klaus is mosolygott. Bele mert gondolni abba, milyen lehetne hátralévő néhány éve (Istennek tetsző), és milyen lehetne a befejezés (felemelő). Nem is kell ezért olyan sokat tenni. Sárgák voltak ujjai a cigarettázástól (a fogai is, azok még a rengeteg kávétól is). Megígérte magának, hogy a jövőben megpróbál leszokni róla. Aztán, képzeljék, egy napig nem ivott. Mikor másnap reggel felébredt, izzadt, remegett, és gyorsan megivott két pohár bort. Próbálkozott. Egyébként az életét akarta adni valami nemes célért, valakiért, valakikért, barátságért, szerelemért. Rájött, hogy csak a halálát tudná nyújtani. Isten pedig nem ezt akarja. Mi lesz így Molotovval? Ráadásul alkotói válságban is szenvedett. Túl sokszor olvasta el Petri György összes verseit. Ha nem írok, nem vagyok, hajtogatta magának, magában. Szóval Klaus ebből a szempontból nem létezett. Egy nap egy sziklán találta magát, alatta a mélység. Mintha az öngyilkosság megoldás lenne, ti parasztok, cseszegette magát Molotov. Ekkor balján megjelent Jézus (Krisztus). Ebből hagyja ki a parasztokat, ne keverje bele őket a zűrös ügyeibe. Ők nem tehetnek semmiről, mondta Jézus Klausnak. Oké, mondta Molotov. Csakhogy jobbján megjelent Belzebub (Bubi). Na ugrás! Az angyalok úgyis elkapják magát. Isten megmenti magát. Ugorjon, mondta Belzebub. Molotov Jézusra nézett. Napra lehet nézni, rám nem, utasította rendre Jézus Klaust, tehát Molotov a legbelső Napra tekintett. Oké, mondta Jézusnak. Tudja kedves Molotov, ez olyan, mint az orosz rulett. Mármint az ugrás, mondta Jézus. Valami baja van az oroszokkal, kérdezte Klaus Jézust. Semmi. Nekem magával sincs semmi bajom. Sok bűn terheli az ön lelkét. De , tudja, az a csodálatos, hogy nincs az a bűn, amit Isten meg ne bocsátana, mondta Jézus (Krisztus). Akkor oké, mondta Klaus, és leugrott a szikláról. Zuhant, zuhant, .és nyilván már meghalt, mikor az angyalok elkapták. De elkapták, pedig semmilyen szempontból nem volt könnyű halandó Klaus Molotov. Az egyik angyal valami anyagot fecskendezett K. M. bőre alá, K. M. el is ájult, és mikor magához tért, tulajdonképpen megtért. Isten előtt térdelt. Üdvözlöm, mondta Klaus. Mi már rég tegeződünk, te lökött, mondta neki Isten. Bocs. Üdvözöllek, mondta Molotov. No azért, mondta Isten. És most figyelj rám. Élni fogsz. Igazán. Nem haldoklás lesz az életed, hanem folyamatos újjászületés, hopp, most elszóltam magam, ez nem az én szövegem, de az enyém is lehetne, tehát oké, folytatom. Mindent megkapsz. Jobb ember leszel, mint a mai napig voltál. Fogsz tudni írni. Írásaid az én nagyobb dicsőségemet fogják szolgálni. Van egy lány. Szerelmes beléd. Nem az a lány, akire gondolsz, hanem az a lány, akibe szerelmes leszel egyszer. Egymáséi lesztek, szaporodni fogtok, a gyermekek minden szempontból az édesanyjukra fognak hasonlítani, tehát megnyugodhatsz. Nincs okod aggodalomra. A szereteted (ami egyébként az én szeretetem) megment téged, és mindenkit. A gyűlöletből is szeretet lesz, és mindenkit hozzám vezet. Te vagy az én emberem. Most pedig újra egészséges leszel. Rendben lesz a májad, tüdőd, szíved, veséd, meg minden. Igen, ebben a szent pillanatban, mondta Isten. Oké, mondta Klaus, és köszönöm. Eddigi életemben elfelejtettem hálát adni Neked. Szóval hála, mondta K. M. Jól érezte magát, egészséges volt, aztán egy angyal leütötte őt, és mikor Klaus Molotov magához tért, nem tudta hol van. Másfél perc múlva már tudta. Egy hegyen volt. Oké. Néhány ember társaságában. Korábban egyiket sem bírta. Igen, ismerős arcok, mind kibasztak vele, mehetnének pi---pirospacsizni. De nem. Klaus kemény akart lenni ezekkel az emberekkel. Kemény, mint Tarzan sarka, de nem tudta őket nem szeretni. Kiderült, az egyiknek a veséje beteg. Molotov odaadta neki az ő egészséges veséjét. A másiknak a mája volt beteg. Klaus odaadta neki az ő immár okés máját. A harmadiknak a tüdejét adta. Ezután öt embernek adott vért. Köszönték szépen. Mit üzenne mindeninek, ha üzenhetne, kérdezte az egyik ember. Azt, hogy szívem még van, mondta Klaus. A szívem egy lányé. És mindenkié. A lány, aki szerelmes volt Molotovba (és Molotov szerelemes lesz belé), természetesen hallotta Klaus kimondott, és ki nem mondott szavait is. Még jobban szerette Klaus Molotovot Az új K. M.-ot. Aki megpróbálta jobban szeretni önmagát is. Ámen, mondta Isten. Úgy mondta, hogy Klaus is meghallotta. És boldog volt a lelke.

Variációk boldogságra 2.

Öt évvel ezelőtt Klaus Molotov lehelete már nagyon büdös volt. Na, az volt a szájszag, nem az, ami egyik kedvenc macskájának (Lalika) jelenleg gyengéje. Nem arról volt szó, hogy a fogmosás ne lett volna erőssége, egyszerűen csak minden gyomorból jött. Bomlottak a belei is, nem csak az idegei. Nem számít. Molotov öt évvel ezelőtt még egy általános iskolában tanított. Az általános iskola ötödikes tanulóinak Paul De Man Az olvasás allegóriáit, míg a hatodikosoknak egy bizonyos Bahtyin összes műveit tette kötelezővé, a hetedikesek Todorovot olvastak, és a szülők nem értettek semmit. Igaz, Klaus sem. No para, mondta a szülőknek egy évvel ezelőtt, és A Perfect Circle-t hallgattatott velük. Molotovot másnap (de lehet, hogy még aznap) kirúgták, de valahogy túltette magát rajta. Buliba ment. Szesztestvéreivel ivott, szívott. Klaus üldögélt egy asztalnál Geraszimovval, az asztalon két kiskorú hölgy táncolt. Most csókolják meg egymást, mondta nekik Molotov. A két hölgy engedelmeskedett. Hosszú, forró csókot váltottak, és telefonszámot cseréltek. Most engem csókoljanak meg, mondta Klaus. A hölgyek perceken keresztül csak engedelmeskedtek, de Molotov nem is akarta igazán a csókokat. Aztán az egyik hölgy befészkelte magát Klaus két lába közé, de nem talált semmit. Rájött, hogy Molotovot valaki csak férfinak álcázta. Atyám, suttogta a hölgy. Az anyja is lehetnék, mondta neki Molotov. Hiába, az elfojtott szexualitás nagy úr. A szexuális feszültség pedig az űr. A lány sikoltozva rohant el Klaus észrevette, hogy Geraszimov közben gyanús fehér port szippantott fel, majd eltűnt. Molotov hat napig várta Geraszimovot ugyanannál az asztalnál. Túl sok értelme nem volt. A hetedik napon azonban G. megjelent. Visszaült Molotov mellé. Minden műanyag, mondta Klausnak, majd újabb hat napig csak nézett maga elé. A hetedik napon Molotovra akart nézni, de nem látta őt, mert Klaus már a harmadik napon elment. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy visszatérjen a szülői házba. Pedig szülei, testvérei nagyon várták őt, aggódtak érte. Molotov hétfő hajnalban megszökött Kula Cityből, önmaga, valamint Isten elől. Egyedül sétált a sötét utcákon, majd HÉV-vel Szváziföldre utazott. Volt ott egy kiskocsma, ahol adtak Molotovnak nyolc szem Rivotrilt (K. M. bevette), majd ihatott rá egy liter bort. Köszönöm, mondta Klaus. És most menjen Atyja házába, mondta neki Ludmilla, a kocsmárosné. Molotov engedelmeskedett. Felszállt a HÉV-re, és visszament Kula Citybe. Első útja a templomba vezetett. Ott volt a misén. Minden szép volt, jó volt - és igaz volt. Az ég már kék volt. Isten lelke lebegett ott fenn, talán épp ott ahol az égnek kellett volna lennie. Ha az lett volna, ami. Mise után Molotov váltott néhány szót a helyi plébánossal, akit Gábrielnek hívtak. Klaus gyónni akart. Tíz óra múlva gyónhat. Addig bírja ki, mondta Gábriel Molotovnak. Rendben, mondta Klaus. És Molotov tíz óra múlva meggyónt. Túl sok ember túl sok jót feltételez rólam, mondta Klaus, és nem akarom őket átbaszni. Először magának kell elhinnie magáról, hogy Klaus Molotov tényleg jó ember, mondta neki Gábriel atya. Aha, nyögte Molotov. És Gábriel feloldozta Klaust a bűnei alól. furcsa érzés kerítette hatalmába Molotovot. Tudta, hogy Isten szereti őt, és ő is szereti Istent. De önmagát? Az más. Klaus elköszönt Gábrieltől, és elindult. Vissza a templomba. A templomban találkozott egy régi tanítványával. A lány elég jó tanuló volt annak idején. Éppen imádkozott, mikor Klaus letérdelt mellé. Az ima után beszélgetni kezdtek. Öt perc múlva egymásba szerettek, de ezt ekkor még nem tudták. Nemsokára kiléptek a templomból. A lány megszólalt. Tudja, ön fontos nekem. Félek, nem érdemlem meg önt. Félek, hogy megbántom. Félek... és szeretem, mondta Lucy. Mindez kölcsönös. De tudja... megérdemeljük egymást, mert itt vagyunk egymásnak. Furcsa, de szép. És jó, mondta Klaus. Ezután Molotov úgy érezte, visszatér szüleihez, testvéreihez, macskáihoz, és bemutatja nekik Lucyt. Meg is tette, mert Lucy szívesen ment vele. Mert jó volt Klaushoz tartozni. Miután Klaus bemutatta családjának a lányt, nagyon fáradt lett. Feküdjön le, hisz halálosan fáradt, mondta neki Lucy, és ágyba fektette Molotovot. Klaus Lucyt nézte. Ön valóban Lucy mondta Klaus. Igen. Aludjon. Legyen szép az álma, mondta a lány. Klaus elaludt. Lucy imádkozott a fiúért. Mikor Molotov felébredt, Lucy még mindig ott volt vele, és Klaus még mindig azt a különös boldogságot érezte. Biztosan álmodott valamit. Senkinek sem mesélte el az álmát. Úgyis mindenki tudta, mi az.