Az 1983-as kiadás fülszövege:

1955-56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagyapa magánkisiparos, régebben magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás - marós - ; a család egyik barátja pedig a "belügyben" szolgál. A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de hát nem látja világosan, ki előtt és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé, mindketten reménykedő bizalmat és zavart szorongást ébresztenek benne. Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodott kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát. Mindezt látja ugyan Öcsi, az ő szeme a távcső lencséje, amit a most harminchárom éves író gyermekkora világára szegez, de a regényben nem redukálódnak a kérdések és az ellentétek egy gyermek felfogóképességére. Árnyalt, tagolt világot mutat a távcső, olyan érzékenységgel, amit a múltkutató író szenvedélyes érdekeltsége magyaráz. Ugyanis a múlt számára nemcsak történelem, hanem saját és nemzedéke eszmélésének története, ezt követi nyomon a lélekrajz eszközeivel.

Az 1996-os kiadás fülszövege:

E regény cselekménye negyven évvel ezelőtt játszódik, 1955-ben és 1956-ban. Öcsi, a főhős, hat éves. Én is csak hat éves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom elő, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes...) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme. Az első kiadás idején (tizenöt évvel ezelőtt) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben (hálisten) felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká.