Nagy poénra fut ez a regény. Az ember arra számít, hogy jókat kukkolhat, ráadásul férfiszemmel (jó seggű, hajtós csajokat), aztán kisül, hogy egy nagy szerelem (és válás) szomorú története van a sok dugás alatt-mögött, igaziból persze csak a vége felé (csak a legvégén) kapsz észbe. Hát igen. Író írta. Dr. Mester János (Jánoska) elindul ösztöndíjasnak - veszekedés hátrahagyva, aztán flash back NDK-csajok, első szerelem, bénázás, 70-es évek, Trabant (feleséggel), olykor vissza Alexához (a tulajdonképpenihez) és a két gyerekhez (zsebibabák), végre megérkezés a hosszú berlini kikapcsra, ill. Goethe-kutatásra. Nem jó egyedül. Pedig az első szerelmek egyike - Jolanda - itt is feltűnik. Fura, hogy ez a szerelem (vagy mi?) valahogy végig jelen van, nem olvad el, míg a feleségekkel nincs szerencséje. Alexa - az aktuális, akivel a legtöbb veszekedésjelenetben találkozol, szép lassan lefalcol. Ami fáj. Nem hinnéd, mert Mester J. egyébként folyton koslat a nők után, és olykor be is jön neki (ha-ha: összesen - zusammen - tíz, inkluzíve feleségek). Koslatás mellett Jánoska alapos filosz - Goethe-projekten dolgozik -, e betegség (filoszság) összes tünetével: az ilyen embernek papírmániája van, könyv (szagolva jó), betűk szerelme csábítja (gömbfejes írógép, később laptop), napló (Moleskinbe téve) - szóval tikk és szakma egymásba csomagolva. Ja, igen, a szakma, ami mára már olyan éhen halós lett - Jánoska esetében kényszerűen mellékállásokkal feljavítva. Naná, hogy jönnek az álmok (erotikusak) meg a csábvalóság (seggek). Ne irigykedj, részint minden kisszerű, frusztrált, és meg van érte szenvedve. De nem is ez az irodalmi bravúr. Hanem hogy a sztori fonákjáról van elmesélve, onnan, hogy a főhősnek egyfolytában a nőkön jár az agya, például olyasmin, hogy mely irányba csúszott félre az épp előtte elhúzó csajszi tangája, milyen lehet a cicije (teszem azt ápolónőé a szívkórházban, miközben a kardiológus épp biciklizteti, neki meg a stíröléstől kicsi lesz a boxere .szóval kínos). És hogy nem-e lehetne-e.? Állandó sztoriforrás. A férfiember fejében nonstop ilyen filmeket vetítenek, változó szereposztásban (ez utóbbi megjegyzés már a regény általánosabb - mondhatnám, metaszintjére - vonatkozik). A férfi (és a nő - naná) Erotikában skufircol, aminek jobb jeleneteit megkapod. Mert itt ez a képsor összefüggő háló: megyünk kefélésről kefélésre. (Aminek bosszús nyelvi formája a smirglizés. bocs.) Ezen át szűrődik be Jánoska életének szomorú fordulata: házassága Alexával és e szerelem eltűnése. Ahogy válásra fut a dolog. Ráadásul nem is a koslatás miatt (nem csak amiatt). Egyenlőtlen küzdelem: Alexa kemény asszony, balhé nélkül is zsebre teszi Jánoskát, aszimmetrikus viszony. Sportos nő, tangótáncos (hivatásos akar lenni, az is voltaképp). Kíméletlenül egyenes - ami a szívén, az a száján, a maga módján kis terrorista, az agya kétszer olyan gyorsan vág, mint gondolnád -, Jánoska imádja. Illetve: képtelen elviselni, ha Alexa randizik (márpedig igencsak) - megőrül attól a gondolattól, hogy lett valakije. Persze Jánoska a cseréptörésekben sehol nincsen. A másik nőfigura (Jolanda) is 3D figura, rideg tartású szexuálgimnasztikáival és hűvös-tartós odaadásával. Ellenpont. Jánoskát nagy kihagyásokkal, de gyerekkora óta kíséri, hol csak távolról, hol fel-felbukkanva az NDK-ból, majd Németországból. Állandóan. Háttér. Ha Jánoska vele lett volna. Hát nem lett vele. Alexa fontosabb volt. Tiszta lutri az élet. Vagyis viccesnek hiszed a sztorit, de több rétege van, amire nem is számítasz. A regény finom mechanikájú kompozíció. Az arab számokkal jelölt fejezetek mondják el a Nagy Leszámolás utáni kivonulást (utazásba menekülést), Berlint, a véget (jelenben), vagy kicsit keverve. Itt objektív, elbeszélő stílusban. (Az író mesél.) Az arab számokba becsatolt - római számokkal jelzett - "alfejezetek" egyes szám első személyben íródnak (Jánoska beszél), amúgy pedig az erotikus fejlődésregény darabjai, kamaszkortól ötvenig, meg a házasság (kalandsorozat) háttértörténetei. Ezt a konstrukciót említi a szerző, de hamar felejtém, és csak ámultam a fejezetek egymásba indázó - felvilágosító, bonyolító - képességén. A római számmal jelzett fejezetek szép lassan behozzák (kinevetik, azaz alátámasztják) az arab számúakat. A majdnem jelenben futó sztorit - Berlin, kölcsönlakás, csaj, Goethe-kutatás (hány csaj fért a költőfejedelem ágyába, és hogyan.?), majd bicikli, karambol - kontrasztálja, értelmezi Jánoska elmúlt nőinek történetét. Aztán a végén a két történetszál egymásba ér, és robban. Közben ironikus átfedések varázsolnak el - az egész regényt a kisszerűség ironikus (alig észrevehető) csillámpora teszi vonzóvá. Vicces, gondolnád, a végén mégis ott a szomorúság. A válás - ami annak, aki szerelmes maradt - fél halál. (Itt: vers.) Szép. Az ember mérges lesz magára, hogy kukkolt, meg hogy élvezte a csajozások különböző erotikus fázisképeit. Krámer kontra Krámertől a smirglizésig. (A krámer a "bráner" kamaszkori félreértése - neki megmaradt későbbre is. Magánszleng. Ami - amúgy - fontos szerepet játszik a regényben: up to date ez a szleng, tanulhatsz belőle. (Köszönet is van érte mondva a regény végén néhány kortárs írótársnak - -társnőnek -, ami - megvallom - meghatott. Mert nem szokás.) A borító azt ígéri: férfiszemmel a nők. Hát egy darabig igen. De aztán inkább férfiszemmel a férfiakról. Vagy mit tudom én, a páros élet megoldhatatlanságáról.

(Ab Ovo Kiadó)