Futni az elérhetetlen labda után (Népszabadság, 2011. január 14.)

Megosztás

Páros interjú

Az író maga is készít páros interjúkat, és szereti, ha közben kibékülnek a beszélgetőtársak. A kritikus a Magyar Narancsnak ír, nem az örökkévalóságnak. A teniszpálya után a kávéházban küzdenek meg egymással.

Sándor Erzsi

Magazin: Végre attól tudhatom meg, mi a jó a kettős interjúban, aki önszántából maga isműveli ezt a formát, és nem házi feladatként, miképpen én.

Vámos: Olyan párokat választok, ahol a tagok között van valami különös kapcsolat, bár ez nem mindig kézenfekvő. Mondok példát: megbeszéltem Koncz Zsuzsával egy interjút, örült neki. Kis spéttel mondtam meg neki, hogy a párja Bornai Tibor lesz. Meghökkent, mivel tíz éve nem beszélnek. A beszélgetés során kibékültek...

Csáki:...és Koncz megkérte Bornait, írjon neki számokat.

Vámos: Írt is. Ezért jók a páros interjúk. Persze nem mondod meg nekik előre, mi a szándékod, és ha megoldódik, ami miatt a helyzetet létrehoztad, hátradőlsz és azt képzeled: te vagy az Isten. Pedig csak elfuserált próféta vagy kis népjobbító szándékokkal.

Magazin: Meg vagyok győzve, kivált, ha ennek az interjúnak Vámos-dalok és egy Csáki-CD lesz a vége. De az miért van, hogy Vámos Miklós rendre kötetbe szerkeszti az interjúit, Csáki Judit a kritikáit meg rendre nem?

Csáki: Valahogy nem akarom. A kollégáim ilyen köteteit lexikonnak használom. Nagynevű kollégámat rá is vettem, hogy a kritikái alatt mindig tüntesse fel az évszámot, ne tévedjek el.

Magazin: Mi az oka a nemakarásnak?

Csáki: A színházi kritikám megfelelő kontextusa a Magyar Narancs. Beágyazódik a cikkek közé, valós időben. Eddig még nem kapott el az az érzés, hogy maradandó szövegek lennének. Érdekes, az interjúknál sem. Miklós is borzasztóan felkészül egy-egy interjújára, én is. Ő is mindent tud az alanyáról, én is. Sokszor a válaszait is előbb tudom már, mint ő maga. Mégis attól félek, hogy kötetben az egész azonnal elavul. Az hagyján, hogy az interjúalanyom évek múlva már nem ismer magára, de én sem ismerek magamra a kérdéseimben.

Vámos: Nem neked kéne kiadnod, hanem egy kiadónak. Édes mindegy, hogy te ráismersz-e majd tíz év múlva. Ne haragudj, de az nem szempont, hogy neked jó-e. Az a kérdés, jó-e az olvasóknak.

Csáki: Figyelj, Miklós, ma annyian adnak ki magukból mindent, nem szeretnék köztük lenni.

Magazin: Nem az író a legfontosabb, aki mindent elsöprően meg akarja írni azt, amit?

Vámos: Nem. A szerző abban a pillanatban, hogy kiadta a kezéből a könyvét, már nem is létezik. Sem hozzáadni nem tud többé, sem elvenni belőle. Az, hogy nem csinálsz interjúkötetet, teljesen elfogadható, de csak akkor, ha már egyszer összeszedted te vagy egy szerkesztő, s akkor úgy döntesz, nem akarod.

Csáki: Hm. Ez még várat magára.

Magazin: Mit lehet kezdeni azzal az ismerettel, hogy tudjuk,mit szeretne elolvasni a közönség? Van recept, titkos szoftver?

Vámos: Én tudom a biztos bukás titkát: ha megpróbálod kiszámítani, mit vár tőled a közönség, és igyekszel úgy írni. Rólam szokás feltételezni, tudom, mitől döglik a légy. De nem. Azt tudom, hogy engem mi érdekel, mi izgat. Hogy ez egybeesik-e azzal, ami az olvasókat megmozgatja, csak utólag derül ki.

Csáki: Egészen kedvet kaptam! Arról írnék szívesen könyvet, miképpen tanítsam a magyar drámatörténetet. Leginkább sehogy, ugye? De kitaláltam, és Kaposvárott, az egyetemen így is tanítom: drámapárokba rendezve. Legközelebb például Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapját Tasnádi István Közellenségével együtt. Legutóbb Móricz Úri murijáról és Térey Asztalizenéjéről volt szó, és a gyerekek az óra elején nemigen sejtették, hogy kerül össze a kettő. Azt hiszem, kedvem volna egy összehasonlító drámatörténeti könyvhöz. Vagy megírni, hogy Csehov a drámáit miért négy felvonásban írta meg.

Magazin: Ebben van egykötetnyi rejtély?

Csáki: Ez egy igazi, szép, nagy könyv lehetne. Előtte sok könyvtárba járással, rengeteg jegyzettel. Élvezném.

Magazin: Persze ne tegyünk úgy, mintha Csáki Judithoz nem tartoznának kötetek. Csak tisztázzuk előtte, hogy írói tevékenység-e a műfordítás?

Vámos: Én csak ritkán fordítottam, s csak olyasmit, ami személyes ügyem. Az a baj, hogy könyörtelenül átírom, ha nem tetszik. A címet, a szöveget, bármit. Ha pedig valami lefordíthatatlan, kitalálok valami mást. Teljesen ellentétes a hozzáállásom a műfordítói szakmáéval, a szöveghűséggel nem törődöm. A műfordítók általában ponttól pontig fordítanak. Pedig például a német átlagmondat sokkal hosszabb, mint a magyar, az angol pedig rövidebb. Szerintem a német mondatok magyarul feldarabolhatók, az angolok esetleg összevonhatók.

Csáki: Én szeretem azt fordítani, ami a kottában áll. Sokszor nem lehet, és nem csak azért nem, mert közben eszedbe jut valami sokkal jobb.

Vámos: És az miért baj?

Csáki: Mert neked hivatalból is eszedbe jut valami jobb, én meg mégiscsak a szövegre vagyok rátapadva. Ám az megtörtént, hogy egy krimiből egyszer hiányzott egy láncszem – erre különösen érzékeny vagyok, mert nagyon szeretem a krimit –, és ez azonnal szemet szúrt. Azt a láncszemet bizony oda bele kellett írnom.

Vámos: Fogadd erkölcsi támogatásomat.

Csáki: Köszönöm. Sok krimit fordítottam, sok lektűrt, és néhány nagyon jó könyvet, amit most is szeretnék, csak nincsen rá időm. De még lehet.

Magazin: Azt szerettem volna, ha a teniszpályán vagy inkább mellette találkozunk valahol, és ott beszélgetünk, nem egy kávéházban.

Vámos: Az kizárt. Ott nem beszélgetünk. Illetve néha, amikor adok a Juditnak tiszteletpéldányt, de utána nem ül le velem beszélgetni. Olyankor megsértődöm.

Magazin: Mire jó a tenisz?

Vámos: Mire jó a sport?

Magazin: Nem nagyon tudom.

Csáki: Tulajdonképpen én sem.

Vámos: A sport: küzdelem.

Csáki: Miklósnak tényleg az. Harminc éve játszik ugyanazzal a trénerrel, már mindent tudnak egymásról, mégis minden labda után úgy rohan, mintha az életéért küzdene.

Vámos: Ezzel szemben te fejben lejátszod.

Csáki: Naná! Látom, hogy nem érem el, el sem indulok. Miklós viszont százas sprinterként iramodik annak a labdának, amiről tudván tudjuk, elérhetetlen. A bosszantó az egészben, hogy a végén eléri.

Vámos: Elérhetetlen labdát elérni, az az igazi. Néha sikerül. Meg kell próbálni.


Vámos Miklós
Született: 1950.január 29-én Budapesten. Foglalkozása: író. A jogi diploma megszerzése után filmdramaturgként dolgozott. 1988–1990 között az Egyesült államokban élt: Fulbright-ösztöndíjas volt, tanított több egyetem film- és színművészeti karán (Yale School of Drama, City University of New York). 1990-től 2000-ig a The Nation amerikai hetilap kelet-európai tudósítója volt. 1991-től négy évig az Ab Ovo Kiadó igazgatója. 1995 és 2003 között televíziós műsorvezetőként sikeres sorozatokat készített (Lehetetlen, Rögtön, 2 ember). Öt évig a Alexandra Könyvesházban a Vámos Klub keretén belül magyar írókkal és költőkkel beszélgetett. 2009-ben az Európa Könyvkiadó szerzője lett, amely elkezdte életművének kiadását a Félnótával. Most jelent meg a negyedik kötet, A csillagok világa című új regény. Jövőre várható az Apák könyve és a Zenga zének új kiadása.

Csáki Judit
Született: 1953. október 5-én Budapesten. Foglalkozása: kritikus, műfordító. Színházi kritikákat, tanulmányokat, interjúkat ír. Művészportréműsort vezet az Alexandra Könyvesházban. A Revizor kritikai portál főszerkesztője és a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar színházi tanszékének a vezetője. Műfordítóként is dolgozott; munkái például: Isaac Bashevish Singer: A vagyon (Novella, 2001), Róma (művészettörténeti útikönyv, Vince Kiadó), számos népszerű amerikai regény, valamint szakácskönyvek. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.


Ajánló

Vendégeink női szerzők kötetét ajánlják: egy XX. századi családregényt és egy mesekötetet a lélek gyógyítására. Azután két kortárs szerző művéből készült színházi előadást. Egy világhíres festő még elkapható budapesti tárlatát és egy itthon nagyon népszerű együttes kihagyhatatlan CD-jét.

CSÁKI JUDIT AJÁNLJA

KÖNYV - PATAKI ÉVA: AMI ELVESZETT Mert egy zsidó család többgenerációs regénye, Miklóstól pedig a Zenga zének, mert azt bármikor szeretem elolvasni.

SZÍNHÁZ - HÁY JÁNOS: NEHÉZ a Bárka Stúdióban Mert nagyon tetszett A gyerek című regénye, mely e darab egyik alapja.

TÁRLAT - BOTERO a Szépművészetiben. Mert nagy, kerek, vicces idomokat látni, én meg most kezdek fogyókúrázni.

VÁMOS MIKLÓS AJÁNLJA

KÖNYV - BOLDIZSÁR ILDIKÓ: MESETERÁPIA Mert két évet töltöttem mesékkel, s fölhasználtam az ő elméletét. Név szerint is szerepel A csillagok világa című regényben.

SZÍNHÁZ - JOHN FORD: KÁR, HOGY KURVA a Magyar Színházban Mert brutális, véres és szellemes. Úgy történelmi, hogy kortárs.

ZENE - GHYMES: SZIKRASZEMŰ Mert senki olyan következetesen nem képviseli a saját eszmeiségét a magyar könnyűzenében, mint ők.

Eredeti cikk

.