Vámos Miklós beszélgetős klubjának november 6-án Böszörményi Gyula volt a vendége. Az író izomsorvadásos betegsége miatt kerekesszékhez van kötve. Az Alexandra Könyvesház negyedik emeletén berendezett Pódiumig azonban a lift után még egy lépcsősor várja az ide látogatókat. Böszörményi Gyulát is. Vámos Miklós az est kezdetén nem győzött szabadkozni, hogy több markos embernek kellett az írót eljuttatnia a pódiumig, mivel a szervezők semmilyen módon nem készültek meghívott vendégük ilyetén igényeihez. Vámos felidézte tapasztalatait egy „vak vezet világtalant”- kiállításról, ahol a látogatókat gyengénlátók vezették körbe, miközben a látóknak bekötötték a szemüket. Böszörményi elmondta, hogy már természetesnek veszi az ilyen „lezserségeket”, hozzászokott, sajnos: kellemetlenül érinti, de nem izgatja, viszont örül, ha időnként mégis találkozik például rámpával vagy kerekesszékeseknek biztosított közlekedő utakkal. Később az est folyamán személyes tapasztalatainak bőséges tárházából egy-két kiragadott példa is elképedésre, megdöbbenésre késztette a hallgatóságot, remélhetőleg mélyen is érintett mindenkit: hogyan viszonyulunk mindannyian a mozgássérültekhez, problémáikhoz.

Vámos lényegében a wikipedia „Böszörményi Gyula” szócikkének életrajzi szövege mentén tette fel kérdéseit, arra kérve írótársát: kommentálja, egészítse ki az egyes bejegyzéseket. Néhol közös vagy majdnem közös személyes élmények taglalására is sor került.

Böszörményi Gyula 8 éves koráig Miskolcon élt, majd két évig Budapesten, egy XI. kerületi, második emeleti lakásban, ahonnan lényegében egyszer sem mozdult ki ottlétük alatt, s főleg telefonbetyárkodással múlatta egyedüllétét, miközben az anyja dolgozott. Iskolába nem vették fel, sem úttörőnek, „mert, hát hogy is mutatna a többi gyerek között”. Élt még Debrecenben, Erdőkertesen szociális otthonban, majd Tiszakécskére költözött feleségéhez, s most is ott élnek egy 150 éves felújított parasztházban.

Vámos egyik vesszőparipája az asztrológia, már maga is ironikusan említi, hogy sokan nevetnek rajta emiatt, de azért rákérdez: Tudja-e Böszörményi milyen jegyben született, fontos-e ez neki? Főleg azért érdekli ez, mivel Böszörményi Rákos Péterrel közösen jegyezett egy asztrológiai könyvet korábban. Böszörményi elmondta, hogy Oroszlán, a kínai horoszkóp szerint pedig Sárkány, de semmi jelentőséget nem tulajdonít ezeknek, a közös könyvnek inkább az irodalmi megfogalmazásáért volt felelős.

Vámos öröknaptárjában Böszörményi születésének napja csütörtökre esett. Böszörményi Gyula szerint mégsem mondott csütörtököt, léte erre a bizonyíték, noha az orvosok nem sok jövőt jósoltak neki anno, de később se, ő mégis itt van. Vámos szerint a legtöbb író kedden született, ő vasárnap.

Böszörményi Gyula beszélt a küszködéseikről, hogy édesapja, látva fiának járóképtelenségét, maga ment el, odahagyva a családot, később már a család sem bírta, így került ő intézetbe, sem iskolák, sem az erre létrehozott speciális intézetek nem vették fel (Mire is valók a mozgássérülteknek alapított intézetek, persze!). Később édesanyja újraházasodott, így lett két lánytestvére is.

Arra a kérdésre, hogy mennyi köze van a mozgáskorlátozottságának az írói pályájához BGY elmondta, hogy lustasága miatt (órákig ülni a papír felett) biztos nem lenne író máskülönben, inkább vitorlázó repülő. De az intézeti magány rákényszerítette, hogy történetekkel szórakoztassa magát, amelyeket írásba foglalt. 9-10 évesen például, folytatta a Winnetou-történeteket, mivel a kalandfolyam végére ért az olvasásban.

Egyszer egy kritikus Harry Potter farvízén evező írónak titulálta őt, majd egy másik kritikus megvédte, miközben Böszörményi Gézaként hivatkozott rá. Vámos szerint is alaptalan a HP-vád (eközben megemlíti, hogy Békés Pál A kétbalkezes varázslóval megelőzte Rowlingot, milyen nagyszerű is ez), de mit szólunk a Gézához? Vámos szerint Háy János hozta vissza az irodalmi köztudatba a „Géza” nevet, talán csak Hofi Géza volt ismert, de ő nem író volt. (A PÓDIUM DÍSZLETEKÉNT SZOLGÁLÓ VITRINEKBŐL KITEKINTŐ OTTLIK MÉRGESEN ÖSSZEHÚZZA SZEMÖLDÖKÉT, S GÁRDONYIRÓL ELMÉLKEDIK.)

A név kapcsán természetesen Böszörményi Gyula már hozzászokott a „gézázáshoz” (és B. Zoltán neve még nem is hangzott el), hogy összekeverik, elírják, elfigyelmetlenkedik a filmrendező-forgatókönyvíró nevével a sajátját, s innen már csak egy ugrás a Bereményi. A németül megjelent könyvének is ezért Julius Bessermann a szerzője: a német kisdiákok, mint tesztközönség, először kiröhögték a „böszörményi”-t, ejtési problémájuk is akadt.

Böszörményi Gyulát első könyvének megjelenésekor (Kucó, 1991) az Ünnepi Könyvhétre kiültették a Vörösmarty térre dedikálni – osztja meg élményét az író –, de az első nap senki sem íratott vele alá semmit, egy darab könyv sem fogyott. Erre másnap kitett egy táblát „Az év legjobb kisregénye” felirattal, s rögtön 150 példány talált gazdára. A korabeli marketing-stratégiákat jellemzi, hogy az ekkor szervezőként jelenlévő Vámos átültette BGY-t Bodrogi és Hernádi mellé, így „a három Gyula” közösen dedikálhatott. Minderre Vámos már nem emlékezett, állítása szerint a tudattalanjába száműzte ezen, szervezéssel töltött időszakát.

Megtudhattuk, hogy Böszörményi Gyula 1986-ban megszervezte a Mozgássérült Eszperantisták Levelező Körét, amelyet két évig vezetett is, s bár megszerezte az eszperantó nyelv oktatói státusát is, mára mindent elfelejtett. De a szervezet nélküle is működött tovább.

Müller Péter Sziámi ösztönzésére fogott bele gyerekirodalmi művek írásába, Sziámi ígérte, ha lesz mű, talál neki kiadót. Ekkor született meg a Gergő és az álomfogók (2002), s lett Böszörményi Gyula elismert gyermekkönyv író.

Szó esett a könyvkiadók közti lavírozásról, a beszélő nevek lehetséges fontosságáról, ahogy a többkötetes sorozatok születési körülményeiről is. (A Gergő-sorozat 5 regényes, a Zsófi 3 és a Vámos által felmutatott A Gutenberg lovagrend is már a 2. részénél tart.) Böszörményi Gyula elmondta, hogy számára a nyelvi játszadozás az elsődleges, a világképzés lehetőségei innen jönnek. Vannak kényszerítő erők is, most például 9, 8, 7… címmel jelent meg kötete, s a visszaszámlálás előrejelzi a következő két kötet szükségszerűségét. De csak addig írja a könyveket, amíg úgy érzi, van mondanivalója az adott karakterről.

Vámos a jövőről és a sci-fi-ről is érdeklődik Böszörményi Gyulánál. De a meseíró számára ezek önmagukban nem érdemlegesek – tudhattuk meg –, hanem a karakterekkel való játék a fontos. A könyvek illusztrációi kapcsán sem megy bele egy képzelt világ kontra illusztrációk ellentételezésbe. A Gergő-könyveiben az arctalan rajzok szabaddá teszik az olvasói képzeletet, a Jonathán-történetekben pedig a rajzok előbb megvoltak a történeteknél.

Vámos jó szemmel kiragad egy lábjegyzetet a Jonathán regényből „Cave canem!” „Óvakodj az egykönyves szerzőtől!” Itt némi könyvolvasási szokásokat taglaló elmélkedés következett, Ki, hol, villamoson, ágyban, hogyan, majd BGY könyvtárának és könyvkölcsönzési szokásainak ismertetésére tértek rá.

Böszörményi Gyulától tanulságos elbeszélését kaptuk az Űrgammák és a Barátok közt című TV-produkcióknál vállalt szerepéről, mely szerint, ha nem diszkózik és nem jár brancsban Tahitire az ember, bizony kiszórják a stábból. Hasonló sorsra jutott egy számítógépes játék szövegeinek megírásakor is − egy papagáj és egy delfin párbeszédét kellett megírnia. De sajnos az amerikai gyerekek 4 szónál többet képtelenek abszolválni, így a dialógusnak lőttek, majd egy japán felvásárlócsoport miatt a projektnek is.

Milyen kívánságai lennének, 2018-ra – szólt Vámos záró kérdése. Böszörményi Gyula filmforgatókönyveket szeretne írni, színpadi műveket szintén (Kucó című darabját még a Vámos által vezetett International Buda Stage is játszotta annak idején, sikerrel.). A magánéletben jobb erőnlétet kívánna; hogy betegségének előrehaladása álljon meg, de legalább lassuljon. Amúgy mindennapi varázslatként éli meg az életet: senki, ő maga sem számított arra, hogy neki valaha családja lesz, írói sikerei lesznek. A kerekesszékből más perspektíva nyílik a világra, ő jobbára nem az emberek szemét látja, hanem a seggüket. Vámos kontráz: „mi meg a seggfejeket”.

Ha Vámos varázsló manó lenne, akkor egészséget kívánna tőle, de íróként az, hogy írja meg őt, mert az is segít. – Tényleg? – kérdezi kollégája. – Eddig azt hittem, hogy csak ártani tudunk az írással. – Böszörményi azonban főleg az ellenkezőjében hisz − higgyünk neki mi is!