Kedves fórumozók és más látogatók!

Hagyományosan a naptári év végén elmondjuk egymásnak a különböző jókívánságok litániáját. Sajnos, újabban a képeslapok áradatát fölváltotta az sms üzeneteké, ami szerintem a lehető leglélektelenebb megoldás. De mindegy.

Én nem állok elő a mindenki által használt mondatokkal. Csak jelzem, hogy hálás vagyok mindazért a figyelemért, amelyben itt és másutt részesítenek az olvasóim.

Számomra ez nehéz, azt is mondhatnám, rossz év volt. Nagyon várom a következőt, mely terveim szerint könnyebb, jobb, talán boldogabb lesz. Sok újdonság van a tarsolyomban, ezekről, ígérem, ti értesültök majd először.

Nekem ez a honlap nagyon tetszik. Végre valamelyest olyan, mint én vagyok, s valamelyest olyan, mint azok, akik készítették és üzemeltetik, márpedig ők közületek valók. Megemelem képzeletbeli kalapom.

Föntiekből kiderül, hogy kevés beszámolni valóval állhatok elő, a fontos dolgokról csak jövőre szeretnék beszélni.

Mindenesetre az az egyik tervem, hogy az év elején egy hosszabb új szöveget itt teszek közzé. (Még bütykölöm.)

Mellékelek egy új interjút. Fiatal író készítette, aki – majd meglátjátok – állítása szerint az én epigonom. Ezzel kapcsolatos novellája megjelent a kötetében. Mire föl az Évszakok (a Nők Lapja irodalmi kiadványa) fölkérte, készítsen velem beszélgetést. Talán nem érdektelen.

Gyönyörű téli estéket, válságok múlását és mély harmóniát, mindannyiunknak!

Maradok hívetek,