Tegnap sem vonultam föl. Pedig az EU csatlakozással a levegőben lógó május elsejei ünnepségeket elég jól megoldotta a kormányzat. Vagy inkább a sors. Az EU híve vagyok lankadatlanul, annak dacára, hogy sokkal kevésbé működik, mint azt remélni lehetne. Magam sem értem, miért. De persze minél többen vannak a galeriben, annál nehezebb megegyezni, hogy mivel foglalkozzanak, még nehezebb abban, hogy miként osszák föl egymás között a zsákmányt.

Azonban hagyjuk a politikát másra, engem vigyen föl a padlásra. Mit csináltam áprilisban? Sokat ügyintéztem. Az NKA szépirodalmi kuratóriuma elnökeként nyüzsögtem. Náthával küszködtem. Készülő regényhez jegyzeteltem. Rengeteget olvastam. + magánélet. Nem volt ez egy rossz hónap.

Most készülök az evezős szezon alapos beindítására, még eddig alig jutottam vízre, a kajakot és a kenut azonban már karbantartottam. A kert a szokásos tavaszi tombolásba fogott, nehéz a tekintetem levennem róla. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy sosem tudtam megtanulni rendesen gépelni, "vakon", amint a szakemberek mondják. Nekem félig tudják az ujjaim, hogy melyik betű hol van a klaviatúrán. Ha odafigyelek, fogalmam sincs. Ha csak úgy irkálok, önkéntelenül megtalálják az ujjbegyek a megnyomandó helyeket. Mindenesetre a pillantásom azért a monitoron és a klaviatúrán kell tartanom ahhoz, hogy gépeljek. Irigylem azokat, mint például Varró Dani, akik bámulhatják a természetet írás közben. Vagy bármi mást. Persze, egy költőnek amúgy is könnyű, nem dolgozik hosszú szövegekkel (illetve ritkán). Ő persze fordítóként azért gépelhet eleget.

Néhány dedikáláson találkoztam közületek többekkel, és néhányatokat nem mindig sikerült azonosítanom az internetes nevével, ezért elnézést kérek. Talán többet kéne találkoznunk. Igaz, dedikálás közben különösen feszült vagyok, félek, hogy elrontom a nevet. A sokadik beírás után először a dátumot szoktam eltolni, valamely okból olyankor hajlamos vagyok 2000-et írni, úgy látszik, az volt az én kulcsévem. De minapában az is megesett, hogy magamat így jegyeztem: "Vámos vámos Miklós". Vezetéknév duplán, másodjára kisbetűvel (nemecsek). Mentségem csak annyi, hogy közben beszéltek hozzám.

Hát, mindenki másképp csinálja, ami az én értelmezésemben annyit tesz, hogy mindenki másképp hülye.

Talán köreinkben köztudott már, hogy az Alexandra Könyvesházban (volt Marx-tér) viszonylag rendszeresen beszélgetek írókkal, költőkkel. Ezt a sorozatot rögzíti egy kis televízió, a PAX, mely eredetileg vallási csatornának indult, de már szélesíti a profilját. Én az adásidőket nem tudom, állítólag lapokban meghirdetik majd, és azt sem, ki és hol nézheti-foghatja. Mindenesetre többek kérésére ideírom az estek időpontját, s a résztvevőket is, ahol már tudom. Ha találkozni akartok velem, a jelzett napokon lehet.

Ápr. 1. Varró Dani és Presser Gábor
Ápr. 27. Závada Pál
Máj. 12. Lázár Ervin
Máj. 25. Spiró György
Jún 8. Talán Grecsó Krisztián
Jún. 16.
Júl. 7.
Júl. 21.
Aug. 25.
Aug. 31.
Szept. 15.
Szept. 29.

A belépés ingyenes, és mindig dedikál az alany a műsor után.

De persze ha ilyen gyönyörű az idő, lehet, hogy érdemesebb szabadtéri mulatságokat favorizálni.

Örömmel tapasztalom, hogy a honlapon néhány új, igen hűséges levelező jelent meg. Ugyanakkor sajnálom, hogy a régiek közül egy kevesen elhallgattak. Ez persze érthető. Nekik ezen az úton kívánok jó szelet, sikeres éveket.

Akik pedig változatlanul itt vannak, azoknak maradok őszinte hívük: