Kedveseim,

Most az a legfrissebb, hogy ma (nov. 2., délelőtt) jött egy biciklis futár, hozta a kiadóból a HOGY VOLT legeslegelső műszaki példányát. Hagyományaimhoz híven megszagoltam, s mivel jó illata volt, úgy éreztem, talán szerencsém lesz vele. A hírek szerint egy héten belül jut a boltokba, tehát a jövő hét szerdáján.

Izgulok, mint mindig, ha könyvem jelenik meg. Igyekszem nem kinyitni, mert félek, hogy rögtön egy sajtóhibát találok. Pedig én magam legalább tízszer szőröztem át. Rajtam kívül olvasta a szerkesztő, s ugye mindenek előtt az ÉS-beli megjelenéskor az ottani szerkesztő. Aztán a hivatásos korrektorok, szám szerint kettő. Ne feledjem, Závada Pál is elolvasta az egészet, barátságból, szóvá tett bizonyos hibákat, nem túl szerencsés mondatokat. De tudom, mindennek ellenére (majdnem egy szinonímát írtam, de az García Márquez szerint pavás, ugyebár) lehetnek benne hibuskák. Nincsen hibátlan könyv, sajnos.

Mindenesetre a mottó és a borító egy titkos rímmel bír, kíváncsian várom, lesz-e, aki észreveszi. Nem baj, ha senki.

További örvendetesség, hogy:

Nem tudom, mikor kerül ez a levél a honlapra, de csütörtökön, azaz holnap megyek MTV kultúrház című műsorába, a névjegy rovatba, ez az első alkalom, hogy a HOGY VOLT-ot reklámozgatom.

Egy szó, mint száz, ölég izgalmas napok ezek. Nem is sokat alszom. Ma mindenesetre magammal viszem az ágyba a HOGY VOLT első példányát. Aki kinevet, annak… igaza van. De aki nem tud örülni, ha új könyve jelenik meg, az nem is érdemli, hogy kiadják. Aki pedig olyan, mint én, az talán még nem nőtt fel egészen. Na de miért volna az jó, ha mindent elvesztenénk magunkból, ami gyermeki?

Tűnődöm, nem volna-e célszerű, ha a fenti bekezdést kihúznám. De úgy döntök, e helyen minek alakoskodnék.

Mindeközben odakinn az ősz talán utolsó napsugarai festik aranyszínűre a kertet. Az élet nem olyan rossz. De nem is olyan jó. Ilyesféleképpen zárul Maupassant: Egy asszony élete című regénye. Most jelent meg a Népszabadság és a Kossuth világirodalmi sorozatában - csak a lapon keresztül vásárolható. Én honoráriumként kapom, mert írtan néhány sort az egyik kötetről. Mint tudjátok, imádok újraolvasni. Maupassant most nagyon ízlett. Kár, hogy Illés Endre (a Szépirodalmi kiadó hajdani igazgatója, portréja szerepel a HOGY VOLT-ban) kiegészítette az eredeti címet, mely az, hogy: Une vie. Egy élet. Sőt talán csak így: Élet. Hiszen a névelő a franciában minden főnév előtt gyakorlatilag kötelező. Ezért nem is mindig kell lefordítani.

A sorozat második kötetében Jack London novellái. A harmadikban a Vörös és fekete, én inkább annak ugrom neki. Ha úgy alakul, majd még visszatérek rá.

Sziasztok.

Hívetek,

VM