2006. februári levél

Megosztás

Barátim ,

Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, nekem a január olyan gyorsan telt el, mintha csak egy hétig tartott volna. Némi aggodalommal állapítom meg, hogy valójában 2006 egy-tizenkettede múlott el, az így ijesztően hangzik.

Ami a munkát illeti, valahogyan úgy alakult, hogy félbehagytam a regényt. Nem tudom pontosan, hogy miért. Most nem esik jól ezt írnom. Utóbb bizonyára rá fogok jönni, hogy miért. De sosem tudtam írni, ha nem esett jól. Ez van. Kicsit várni kell.

Írnivalóm akad bőven. Az ÉS-be az új sorozatból elkészítettem hét műdarabot, majd kéthetenként megjelennek. Készítettem a könyvjelzőnek két további beszélgetésből összefoglalást, a Nádas Péterrel és a Spiró Györggyel folytatottakból. Mindig kihívás, hogyan alakítsam át a beszélgetéseket a nyomtatott változathoz.

Beszélgettem producerrel és rendezővel egy bizonyos filmtervről, mely nagy vonalakban Domján Editről szólna. Még nem tudom, elválllalom-e, de mindenesetre elolvastam két könyvet Domján Editről, és összeszedtem kevés személyes emlékemet róla. A Fürst Sándor (most Hollán?) utcában lakott, hozzánk közel. '72-ben lett öngyilkos, negyven évesen. Nem akart középkorú, majd öreg nő lenni. Nagyon megrázott, amit róla olvastam. Abban sem vagyok biztos, hogy ti még tudjátok, ki volt ő.

Továbbá: megjelent az Apák könyve Olaszországban. Készített velem egy olasz hetilap, az Il Venerdi egy hosszabb interjút, persze, angolul. Ennek a szövegét csatolom az érdeklődők (a nyelvet beszélők) kedvéért. Azzal a megjegyzéssel, hogy persze elég kapkodva fogalmaztam, tudván, hogy úgyis olaszra fordítják olyanok, akiknek szintén nem anyanyelvük az angol. Nem hiszem, hogy ti túl sok újdonságot találtok benne, de sosem lehet tudni.

Boldog februárt kíván hívetek,

VM

.