Kedveseim,

Elkezdődött az új év, és talán sokaknak máris olyan, mint a régi. Nekem nem. Pillanatnyilag még fogalmam sincs, mihez kezdjek, mibe kezdjek, de ez majd alakul. Még most sem pihentem ki a regényt.

Többen írtatok aggódva két támadó kritika miatt. Jól esik, hogy aggódtok, de igazán nem érdemes. A támadás mindig jót tesz. Egyrészt acélozza a jellemet. Másrészt jelzi, a támadott nagy vad, ha ilyen indulatokat kelt. Harmadrészt elfogadható, ha valaki nem rajong sem értem, sem az írásaimért. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy én tudom a legjobban, milyen regényt írtam. Meg persze az olvasók. Az igazi olvasók, amilyenek ti is vagytok, akik hagyják, hogy hasson rájuk a könyv.

Jött egy nagyon szép kritika is, stílszerűen a Kritika című folyóirat decemberi számában, Almási Miklós írta, az nagyon jól esett.

Idén több rövidebb utazás vár rám Apák könyve külföldi megjelenései kapcsán, azokat nagyon várom. A decemberi sajtórohamban sok fotó készült rólam. Némelyiket a rendesebb szerkesztőségek elküldték nekem. Szégyellem, de fogalmam sincs, ez melyik lapnak készült. Nekem eléggé tetszik, gondoltam, kiteszem ide, hátha szerencsét hoz. Olvastam egy furcsa könyvet. Feldmár mesél a címe. Kanadába szakadt hazánkfia pszichiáter. Itt járt Magyarországon, előadásainak írott verziója ez a kötet. Mindenkinek ajánlom, aki tudni akarja, milyen, illetve mire való a pszichoterápia. Mellékelem továbbá a Litera évvégi körkérdéseire adott körválaszomat, hátha ott nem láttátok, főleg Varró Dani kedvéért.

Boldog Januárt!