Kedves Barátaim,

Ez most nem blog-bejegyzés lesz (már?), hanem a korábbi idők szellemében egy levélke. Úgy érzem, az állandó blogolás olyasféle járommá vált nekem, amilyen kötöttségből van az életemben bőven. Nem szeretnék lelkifurdalást érezni, ha egy hétre – tíz napra – eltűnök magamban. Jelzem tehát, hogy:

1. ez nem blog-szöveg, hanem inkább havi levél, ezért abban a rovatban is elhelyezem,

2. a blogolást nem hagyom abba teljesen (talán), csupán lazítok a tempón, vagy inkább a rendszerességen.

Múlt héten író-olvasó találkozón vettem részt Portlandben (Oregon állam). Anélkül, hogy odautaztam volna. Egy Jabber nevű software segítségével – olyasmi, mint a Skype, csak tökéletesebb a hang- és képminősége – zajlott, én a dolgozószobámban ültem, és válaszoltam az oregoni olvasók kérdéseire. Kissé darabosnak éreztem saját angolságomat, régen volt már, amikor ezen a nyelven odakinn tanítottam, újságot írtam stb., de a hallgatóság elégedettségéről sms-ek tanúskodnak. Olyan ritka eset, hogy valaminek felhőtlenül örülhet az ember. Azaz én. (Az sms-ek címzettje bizonyos Agi, aki ennek az olvasókörnek, mely most a Book of Fathers-t választotta, a szervezője.)

Mint láthatjátok, röviden szólva mennybe mentem. És ez csak egy kis válogatás az sms-ekből.

Már sokan tudjátok, nagyobb regényhez jegyzetelek (Hattyúk dala). Sokat olvasok, de még egyetlen betűt sem sikerül leírnom. Majd… hamarosan.

Ezzel szemben dalszövegek terén sokat haladtam, írtam a közelmúltban az Entertainer című ragtime-ra (zeneszerző Scott Joplin), a Nobody Knows the Trouble I’ve Seen kezdetű spirituáléra, és a Für Elise-re. Értelemszerűen ezeket tanulom gitározni is, ezzel jól mulattatom magam, s azokat, akikkel együtt játszom – elsősorban Bornait.

Óriási élmény volt nekem, hogy az elmúlt hetekben együtt zenélhettem a Klubrádióban Déssel és Presserrel. Előbbi születésnapi koncertjén igazán elvarázsolt az ődalszerzői sokszínűsége. Számomra a csúcspont a Trió Stendhal volt, amelynek törzsrajongói közé tartozom, többször hallgattam őket a Vígszínházban.

Mára ennyit. A viszontlátásig maradok hívetek:

Budapest, 2014. január 18.