Igen, elég morcos hónapok ezek! Köszönöm, hogy reagáltál a hozzászólásomhoz kedves Lizsu! Megtisztelsz vele! Tudod, olyan furcsa, hogy itt alig írnak az emberek, míg a régi fórumnál sokkal többen. Én meg oda írtam ritkán. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy most, hogy a régi fórum nincs, hiányzik nekem. Mert ugye, ami nincs, az hiányzik, ha meg van, nem vesszük észre. Én így vagyok sok mindennel... Egy pillanatra visszatérve arra, hogy ilyenkor mennyire fázik a lélek. Hát ebben én sem vagyok kivétel. És sajnos egyre többeknek nem csak a lelke fázik... Munkámból kifolyólag gyakran járok postára, amit nem régen az egyik neves plázánkba helyeztek át. Tegnap is mentem és gyönyörű pompájukban ragyogtak az üzletek, hangszórók divatos karácsonyi dalokat dúdoltak. Pontosan a posta mellett kis fotelek voltak elhelyezve, ahol egy kicsit rongyos hacukában ült egy fiatal lány és egy fiú. Látszott rajtuk, hogy együtt vannak. A lány ölében egy szürke színű kölyök macska mosakodott kedvesen, miközben a lány mutatóujjával cirógatta őt. Míg várakoztam a sorszámommal a posta helyiségén kívül, addig láttam őket. Azután dolgomat elintézve kifelé jövet megint megláttam a párt. A macska elaludt a lány ölében jó melegre és biztonságra találva. A lány fejét oldalt ráhajtotta a mellette ülő fiú vállára, úgy aludt. Még sokáig hatással volt rám ez a jelenet. Azt gondolom, hogy talán szerencsés vagyok, hogy még csak a lelkem fázik. Hát ez van!
Kedves Gabi! Bocs, én bagoly vagyok, (későn fekvő-későn kelő, ha hagyják) Te, úgy látszik, pacsirta, aki a kelő napot dicséri! Emlékszem a filmre, talán Kállai volt a kályhamelegre vágyó orvos, a kályhásra nem emlékszem, nem is fontos. A kályhához kucorodunk ilyenkor, már akinek van (egyáltalán fedél a feje fölött...), de leginkább a lelkünk fázik, bármily furcsa, a kinti hideg és sötét visszahat. Nem ok nélkül mondják az "ember"-eket (november, december) a legmorcosabb hónapoknak. Igaz, december teli van a várakozás fényeivel, amelyek melegítik a szívet... Szép napot!!! Lizsu
Én szeretek korán felkelni! Szeretem a hajnal hangját, az új nap kezdetének homályát. Amikor 6-kor kilépek az ajtón a hajnali derengésbe és hó illatát érzem a levegőben, jó érezni, hogy élek. Bár, bevallom ma én is elég homályos voltam, mert későn feküdtem le tegnap este, mert az antikváriumban beszereztem egy régen óhajtott angol nyelvű Milne, könyvet. A címe: Now we are six. Londonban adták ki 1934-ben. Kilencedik kiadás. Nagyon nagyon örültem neki! Alig vártam, hogy a család nyugovóra térjen és nekieshessek. Az író, fiának írt versei vannak összegyűjtve benne. Én most tanulok angolul és szép gyakorlás nekem. Szóval az éjjel kicsit elidőztem vele. Apropó! Az ember melegségre vágyik, az igaz, de olvasta valaki Örkény egypercesei közül ? Nagyon szeretem és láttam már filmen is. Nagyszerű színészek játszanak benne! Bocsánat, csak még ez jutott az eszembe. Mindenkinek szép napot kívánok! Gabi
Ki korán kel: álmos! És fázik, és minden baja van a világgal... (amúgy is...) Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában! Úgy legyen! :))) Lizsu
Szerintem, ki korán kel: álmos! És fázik, és minden baja van a világgal... (amúgy is...)! Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában! Úgy legyen! Lizsu
Hozzászólások
Egy pillanatra visszatérve arra, hogy ilyenkor mennyire fázik a lélek. Hát ebben én sem vagyok kivétel. És sajnos egyre többeknek nem csak a lelke fázik... Munkámból kifolyólag gyakran járok postára, amit nem régen az egyik neves plázánkba helyeztek át. Tegnap is mentem és gyönyörű pompájukban ragyogtak az üzletek, hangszórók divatos karácsonyi dalokat dúdoltak. Pontosan a posta mellett kis fotelek voltak elhelyezve, ahol egy kicsit rongyos hacukában ült egy fiatal lány és egy fiú. Látszott rajtuk, hogy együtt vannak. A lány ölében egy szürke színű kölyök macska mosakodott kedvesen, miközben a lány mutatóujjával cirógatta őt. Míg várakoztam a sorszámommal a posta helyiségén kívül, addig láttam őket. Azután dolgomat elintézve kifelé jövet megint megláttam a párt. A macska elaludt a lány ölében jó melegre és biztonságra találva. A lány fejét oldalt ráhajtotta a mellette ülő fiú vállára, úgy aludt. Még sokáig hatással volt rám ez a jelenet. Azt gondolom, hogy talán szerencsés vagyok, hogy még csak a lelkem fázik.
Hát ez van!
Bocs, én bagoly vagyok, (későn fekvő-későn kelő, ha hagyják) Te, úgy látszik, pacsirta, aki a kelő napot dicséri!
Emlékszem a filmre, talán Kállai volt a kályhamelegre vágyó orvos, a kályhásra nem emlékszem, nem is fontos. A kályhához kucorodunk ilyenkor, már akinek van (egyáltalán fedél a feje fölött...), de leginkább a lelkünk fázik, bármily furcsa, a kinti hideg és sötét visszahat. Nem ok nélkül mondják az "ember"-eket (november, december) a legmorcosabb hónapoknak. Igaz, december teli van a várakozás fényeivel, amelyek melegítik a szívet... Szép napot!!!
Lizsu
Apropó! Az ember melegségre vágyik, az igaz, de olvasta valaki Örkény egypercesei közül ? Nagyon szeretem és láttam már filmen is. Nagyszerű színészek játszanak benne! Bocsánat, csak még ez jutott az eszembe.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Gabi
Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában! Úgy legyen! :)))
Lizsu
Drága Márkus László a kályhánál ?!
Úgy legyen!
Lizsu